„Visuál poem, 1956-november”
A képet Bíró József készítette „Visuál poem, 1956-november” címmel. Hatvankét évvel ezelőtt 1956. november 4-én hajnalban indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a frissen létrejött demokratikus rendszer felszámolása volt. A következő napokban a világ felháborodva, ám ölbe tett kézzel figyelte [Vagy ellehetetlenítette! Spanyolország korabeli teljhatalmú vezetője, Franco tábornok, hogy megsegítsék a forradalmárokat elrendelte az egy hadosztályra való felszerelés és fegyverzet készenlétbe helyezését a repülőtéren, hogy amerikai repülők azt Sopronba szállítsák. Amerikai gépekre azért volt szükség, mert a spanyoloknak nem voltak olyan repülőik, amelyek egyszerre meg tudták volna tenni az utat Sopronig.
Fény derült arra is, hogy ez a fegyveres kontingens azért nem érkezett meg Budapestre, mert egyes források szerint az Amerikai Egyesült Államok megakadályozta a beavatkozást. Anderle Ádám kutató azonban ezt másként látja. A Szegedi Tudományegyetem professzora a Bakach-Bessenyei levéltárban őrzött iratok alapján állítja: nem egy önálló, hanem legfeljebb az amerikaiak koreai beavatkozása mintájára, spanyol csapatok ENSZ-zászló alatti hadműveleteiről dönthettek. Magáról a kormányülésről azonban – ahogy a diktatúrákban ez megszokott – nincsenek jegyzőkönyvek; Anderle a napirendet kikérte, ebben valóban Artajo volt az előadó, és valóban a magyar ügy volt terítéken. Emellett egy hadosztályról esett csak szó – ez a második világháború kötelékeiben 10-18 ezer katonát, 150-200 harckocsit jelentett.], ahogy a szovjetek páncélosaikkal megszállják Magyarország városait, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják a kommunista gyilkos, Kádár János Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányát. A Vörös Hadsereg támadását természetesen a „pesti srácok” és a forradalom hívei sem nézték tétlenül, Budapesten és az ország számos pontján elkeseredett fegyveres harc kezdődött a szocialista szuperhatalom bevonuló erőivel szemben. A szabadságharc összeomlása után számtalan embert kivégeztek vagy hosszú időre börtönbe zártak. Hatalmas volt az egyéb vérveszteség is, hiszen 1957. április 1-ig az ENSZ menekültügyi hivatala által nyilvántartott 193 805 kivándorló menekült Nyugat-Európa országaiba és a szerte a nagyvilágba. A börtönbe zártakat és a kivégzetteket 1990. után rehabilitálták, a szovjetekkel kollaboráns gyilkosaik azonban gyakorlatilag büntetlenül megúszták. Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a 2018. novemberi számunkra, itt olvasható a főszerkesztő véleménye erről a gyalázatos igazságtalanságról.
– cspb –