Cságoly Péterfia Béla: Faji szolidaritás vagy ideológiai háború az Egyesült Államokbeli zavargások háttere?

Folytatódnak az Egyesült Államokban és a világ más pontjain kirobbant tüntetések az egyébként többszörösen büntetett előéletű és erőszakos rablásokat elkövető néger, a letartóztatásakor fizikai ellenállást tanúsító bűnöző, George Floyd halála miatt. A férfi módosult tudatállapotban vezetett, majd az indokoltnál sokkal keményebben fellépő rendőri intézkedés miatt – percekig a földön feküdt, az életéért könyörgött nyakán térdelő járőrnek – megfulladt. Másnap, május 26-án országszerte garázdasággal, fosztogatásokkal, fehér és hivatalos személyek elleni erőszakhullámmal tarkított tüntetések robbantak ki. Bár kétségtelen, hogy a letartóztatást végző rendőrök súlyos vétségeket, bűnt követtek el, az ügy hátterében, a zavargások hirtelen, széleskörű kiszélesedésében más okok is közrejátszottak. Ahogy a puritán Amerika egyre inkább liberalizálódott és társadalmasítva arannyá, businessé és tőkévé lett, éppen úgy a konzervatív bölcsesség elszemélytelenítve és kiüresítve már csak „fogalommá, racionalitássá” vált. Az amerikaiak nagy része elvesztette a parancs, az engedelmesség, a szemlélődés, a szellem hatalma és az istenember, vagyis a tradíciók iránti érzéket.
     A klasszikus liberalizmus még megelégedett a társadalom folyamatos megtévesztésével, míg a totális már a szellem és a lelkek végleges leigázására, világuralomra apellál. „A liberalizmus olyan világ, amelyben már semminek sincs értéke, de mindennek ára van,” állítja Alain de Benoist. Az Egyesült Államokban kimondatlan súlyos feszültség van az egyébként vegyes rasszú, mérhetetlenül gazdagok, az egyre lejjebb csúszó, jobbára fehér és közterheket leginkább viselő dolgos középosztály, és az oláhcigányság életviteléhez hasonlítható „afroamerikai” fekete lakosság között. Lassan az amerikai nép jobbára fehér, istenhívő konzervatív fele is megértette, hogy a mainstream média mennyire nem akarja terjeszteni az igazságot, hanem elhallgattatni és elferdíteni törekszik azt, és  azon hazugságokat terjeszti, amelyek megbízóik céljait szolgálják. Ezért került megválasztásra fehér többséggel Donald Trump elnök, aki azóta is folyamatosan a neoliberális, totalitárius oldal célkeresztjében áll. Hannah Arendt német- zsidó származású amerikai politikai filozófus állítása szerint nyilvánvaló a kapcsolat az egyenlősítő invidualizmus növekedése által kiváltott társadalmi atomizáció és a totalitárius tény között, a „tömegek” [mob] fellépésével a rendi társadalomra vágyó tradicionális közösségek és állapotformák pedig sebezhetőbbek, mint valaha. A tragikus haláleset miatt kirobbantott – vélhetőleg demokrata és liberális hátszéllel – tüntetéseken – miközben a fehérek elleni brutális provokációk, fosztogatások is egyre szaporodnak – természetszerűleg nem esik szó az áldozat megrögzött bűnözői életmódjáról, az afroamerikaiak által óráról-órára, napról-napra elkövetett súlyos bűncselekményekről, a börtönlakók nagyrészének néger származásáról, de egy igen gazdag afroamerikai rétegről sem. Eközben még egy nagy manipulációs játék folyik, az örökös liberális szolgaságba való vezetés egy új formája, amelyben az embert „kíméletesen, akár saját beleegyezésével” fosztják meg gondolkodó emberi mivoltától. A téma nem új, lásd Etienne De La Boétie francia reneszánsz filozófus az „Önkéntes szolgaságról szóló diskurzus”-át. Arról már nem is beszélve [már máskor is leírtam], hogy Georg Orwell „Az 1984”-ben egy olyan társadalmat képzelt el, amelyben a „Nagy Testvér” –nek nem csak azt sikerült elérnie, hogy engedelmeskedjenek neki, hanem azt is, hogy szeressék azok, akiket rabszolgasorba kényszerített… „A feketék világszerte éreznek fájdalmat még napjainkban is a több évszázados elnyomás traumája miatt” állítja egy, a fehér amerikaiakat nyilvánosan sorozatban megalázó négerbarát szervezet, a Black Lives Matter mozgalom, amely egyébként főleg néger és demokrata, szabadkőműves milliomosok által adományozott dollár százmilliókkal rendelkezik. Legutóbb az egykori kosárlabda kitűnőség, a nemrég 100 millió dollárt adó Michael Jordan szerint „fordulópontjához érkezett a rasszizmus ügye”. Minden idők egyik legjobbja úgy véli, „a hosszú évek óta elnyomásban élő feketéknél betelt a pohár, a társadalomnak jobbá, elfogadóbbá kell válnia”, mondja az Egyesült Államok egyik leggazdagabb, milliárdos vagyonnal rendelkező feketéi közé tartozó, Chicago-ban, Charlotte-ban, Los Angelesben-luxusingatlanban lakó, mindenhova drága magánrepülőjével utazó volt sportoló, sportszergyár és klubtulajdonos. És nem ő az egyetlen ilyen… A demokratákat támogató, jobbára feketebőrű sport és művészvilág minden, egyébként csak nyomokban fellelhető erkölcsi gátlását is félretéve látványosan támogatja az egyre inkább faji zavargásokba és fosztogatásokba torkoló demonstrációkat. Az amerikai elnök a Nemzeti Gárda bevetését ígéri, sokak, már színesbőrű lakosoknak is a megkönnyebbülésére. „ [...] Az elmúlt hónapokban tanúi lehettünk két ellentétes oldal kialakulásának, amelyet bibliai szóhasználattal a fény gyermekei-, és a sötétség gyermekeiként írnék le. A világosság gyermekei az emberiség legszembetűnőbb részét képezik, míg a sötétség gyermekei abszolút kisebbséget képviselnek. És mégis az előbbiek egyfajta hátrányos megkülönböztetés tárgyát képezik, amely erkölcsi alárendelt helyzetbe hozza őket ellenfeleikkel szemben, akik gyakran stratégiai pozíciókat töltenek be a kormányokban, a politikában, a gazdaságban és a médiában. A látszólag megmagyarázhatatlan módon a jót túszul ejtették a gonoszok és azok, akik akár önérdekből, akár félelmükből segítik őket...[...]” írta Donald Trump elnöknek írt levelében a konzervatív pápai nuncius, az amerikai Vigáno érsek a napokban. A katolikus Egyház állapotáról szólva kijelentette: „Nyugtalanító, hogy vannak olyan püspökök - mint például azok, akiket nemrégiben megneveztem -, akik szavaikkal bizonyítják, hogy az ellenkező oldalhoz tartoznak.  Ők cselekvő részesei a »mély állam«-nak, a globalizmusnak, az irányított gondolkodás összehangolásának, az Új Világrendnek, amelyre egyre gyakrabban hivatkoznak mintegy az »egy egyetemes testvériség« nevében. Ez utóbbiban nincsen semmi keresztény, hanem a Szabadkőművesség eszményei kerülnek felszínre, amelyek uralják a világot azáltal, hogy kiutasítják Istent a bíróságokból, iskolákból, családokból és talán még az Egyházakból is...” Világosan látszik e levélrészletből is, hogy az amerikai, „fajilag érzéketlennek” vizionált fehérek által állítólag elkövetett folyamatos „rasszizmus”, akárcsak a „neo-antifasizmus” verbális ördögűzés… A fasizmus és az antifasizmus, a rasszizmus és az antirasszizmus ma ugyanannak a téves, a polkorrekt sajtó általi mantrának vannak alárendelve, egyben demonstrálva a jelen analizációjára vetíthető alkalmatlanságukat. Vagy, ahogy Alain Finkielkraut zsidó származású francia filozófus állítja: „A mai antifasisztákat megszállta egy gondolat; annak a gondolata, hogy netán elmulasztották találkozójukat a történelemmel. Ezért jó úton haladnak afelé, hogy a közélettel való találkozójukat szalasztják el”. A liberális súgógépezet által felpiszkált „antifa”, a szélsőbalhoz köthető a világszerte tapasztalható erőszakos tüntetések nagy része. Ugyancsak a francia professzor véleménye: „Az antifasizmus ezen ideológiai elfajulásának tragikus paradoxona az, hogy mind módszerei, mind negatív hordozó szenvedélyei tekintetében is egyre inkább hasonlít arra a fasizmusra, amely ellen állítólag harcol.”
     Az is világosan látszik, hogy a neoliberális, szabadkőműves háttér által támogatott „antifák” immár a társadalom különbségeinek valódi okát meg nem értő, nem is kérdő feketéket és más színesbőrüeket fogják mostantól nem a lelki, hanem a fizikai lincselés szolgálatába állítani. Végső harcnak [példaként a hitleri „Endkamf”-nak] tekintik a neo-antifasizmust a jobboldal, az építkező, a befogadó keresztény rendi társadalom hívei által évszázadok óta követettekkel. Világosan állítható tehát, hogy így, ebben a kontextusban a faji zavargások egy polgárháborúhoz is vezethetnek. Ezen felül így csak naív kérdés lehet, miért kell végleg nemet mondani nemcsak az Egyesült Államoknak, hanem Európának, a keresztény magyarságnak a „modern szellem”-re, a neoliberalizmusra. Ahogy sugallatára az európai keresztény bölcső legfontosabb bástyái, a politika, a tudományok, a vallás, vagyis par excellence a Szent Szellem [a Szentlélek] aspektusai a közömbösség áldozataivá váltak az elmúlt évtizedekben, úgy lett egyre inkább az apatikussá vált európai ember a beletörődés, a szervezetlenség és a Hit elvesztésének orwelli áldozatává. Különösen azért, mert a liberális-antifasiszta dogmákkal ellentétben a jobboldali politika, a rendi társadalom elkötelezettjeinél az általános keresztényi elv az emberi különbözőségek tiszteletét is vallja, miközben a jövőt sohasem a múltnak, a már elfogadottnak tekintett tradíciók elvetésének tekinti. Bár számításba veszi az emberi természetet, de ugyanakkor megtiltja azt az akaratot, hogy „mindent lehet”. A liberális rendszerek viszont mindig az abszolútban helyezkednek el, egyszerre kizárólagos jog, tudomány és hitpótlékként fogják fel és vallják a liberalizmust, mely szerintük minden emberi ügyben a „végső igazság” birtokosa.