Nyílt levél Jarosław Kaczyński lengyel miniszterelnök-helyettes úr részére

Amennyiben a nemzetközi sajtónak hinni lehet, – mert úgy általában nem erősségük az igazmondás – Ön egy nyilatkozatában feltűnően provokatív hangon bírálta dr. Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét az orosz és ukrán konfliktus kapcsán, Ukrajnát támogatva, megfeledkezve az utóbbi időkig is oly jó, évszázadosnak mondható lengyel-magyar kapcsolatokról, barátságról.

Excellenciás uram!
Én mindig abban éltem, hogy a „lengyel és magyar két jó barát”, már csak közös történelmi múltja alapján. Önnek nem csak ajánlott, hanem kötelező lenne emlékeznie népe történelmében arról a szomorú időszakokról, amikor a külföldi hatalmak (Nagy-Britannia, USA, Franciaország) hamis ígéreteiben bízva súlyos veszélybe, a lengyel nemzet megsemmisítésének közelébe kerültek akkor, amikor figyelmen kívül hagyták a hitleri Németország és a Szovjetunió követeléseit és ezt akkor nem okos tárgyalásokkal, hanem a hadsereg segítségével próbálták megoldani. Tény, hogy a lengyel katonák minden hősies ellenállása és áldozatai ellenére Önök, de facto, mint lengyel állam több évig nem léteztek, majd ugyanezek a külföldi hatalmak ismét az Önök kárára kötöttek alkut a második világháború lezárásával. Valahogy most hirtelen elfelejtette, hogy akkor egyedül a Magyar Királyság, a magyar nemzet segítette emigrációba menekülni a harcképes lengyel katonákat, még a Tiso féle új szlovák bábállam akadályozása ellenére is. Elfelejtették azt, hogy gátlástalan és rutinosan hazudozó hatalmakkal van dolguk, az Önök felszabadulása a náci német uralom alól gyakorlatilag azt hozta, hogy ősi lengyel területek 20%-a lett szovjet, most ukrán (!) és kerültek végérvényesen idegen megszállás alá. A mostani háborús helyzetben az egyetlen helyes viselkedés, ha egy nemzetet irányító patrióta távol marad idegen hatalmak érdekeiben folytatott harcoktól és az ezzel párhuzamos politikai hazárdjátéktól. Mert kétségtelen tény, kókler az orosz és az ukrán fél is, meg persze az őket felbujtók is. Lám-lám, az amerikai kormány sugallatára az ukránoknak adott lengyel harckocsikat semmivel sem ellentételezték a hírek szerint, szerintem jókat röhögnek a markukba, hogy kényszerből, új vevőket találnak (a lengyel nép kárára) az USA által gyártott páncélozott járművekre. Önök annak az Ukrajnának adtak katonai segítséget, akik nemcsak a mai napig lengyel területeket tartanak magukénak és eközben lengyel anyanyelvű embereket próbálnak elukránosítani, hanem már a második világháborúban is nyíltan gyilkolták az Ön honfitársait. Az egykori Főkormányzóság (Distrik Galizien) területét ukrán kollaboráns rendőrökkel és a Waffen SS ukrán, (SS-Freiwilligen-Division „Galizien”) rémtetteivel felügyelte, majd a Mercekov orosz vezérezredes volkovi (ukrán) frontjának katonái „szabadították fel” aminek szovjet megszállása a Szovjetunió felbomlásig tartott. Elfelejtették Önök azt is hirtelen, hogy a varsói zsidó gettó megsemmisítésekor, legyilkolásakor Von dem Bach_Zelewski (aki megtörte az Armia Krajowa ellenállását) és Jürgen Stroop SS-Brigadeführer nagyszámú ukrán rendőröket is felhasználtak, továbbá az ukrán banderista partizánok kiemelt, megsemmisítendő célpontja volt a másik lengyel partizánszervezet, az Armia Ludowa is. Értem, hogy előbb az orosz cári, majd a szovjet kommunista elnyomás és megszállás évei máig nyomasztóan hat Önökre, de lássa be, Ukrajna sem különb, csak most a bajban más retorikát használ. Még egy észrevétel, amit a polkorrekt sajtó nem nagyon akar elismerni. Az ukránok súlyos atrocitásokkal támadnak mindenkire (lengyelekre is), akiket nem ukránnak tartanak, a dombaszi régióban felgyújtották a Szvjatogorszk Lavra kolostort és több ortodox szerzetest és nővért meggyilkoltak, mert a moszkvai pátriárkához voltak hűek. Ön, hívő keresztényként nem is követhetett volna el nagyobb hibát, minthogy a magyar miniszterelnök szemére hányta, hogy mi magyarok tiszteletben tartunk minden más, most éppen az orosz pátriárkához tartozó ortodox rítusú keresztény vallás papjait is. Csak arra emlékeztetném, hogy vélhetőleg, ha megtámadnák Lengyelországot, a lengyel katolikus papság is a hazájáért és népéért imádkozna, akárcsak most Kirill pátriárka vezetésével az orosz hívők.
Excellenciás uram!
Egy nagy magyar katolikus író Fekete István írta, hogy a háborúban nincsenek győztesek és vesztesek, csak vakká, bénává és nincstelenné vált, apátlan-anyátlan árvává vált áldozatok vannak. Az orosz katonának is vannak szülei, rokonai, akárcsak az ukránnak. Ezért sem lehet egy egész népet bűnös nemzetté nyilvánítani, szankciókkal éheztetni, ellehetetleníteni. Lásd Adolf Hitlert, a nácizmust és a fasizmust, a II. világháborút, egy igazságtalan, a vesztes országokat kifosztó és megalázó, nemzetállamokat szétcincáló „béke” szülte, bár tagadhatatlan, hogy Lengyelország ennek köszönhette legújabb kori államiságát. Egy első világháborús német veterán, később filozófus, esszéista, Ernst Jünger helyesen vette észre, hogy Nyugaton a mechanisztikus civilizáció beköszöntével és az első totális háborúkkal kezdődő kort olyan „elementáris” erők felbukkanása jellemzi, amelyek nemcsak materiálisan, hanem spirituálisan is, nemcsak a háború viszontagságaiban, hanem a mechanizált kozmopolita életben is romboló tevékenységet fejtenek ki.  Elgondolásait nem absztrakt íróasztal melletti spekulációkból, hanem átélt heroikus élményből merítette, amelyből fokozatosan eljutott ahhoz a problémához, hogy az emberi személy létének a nihilizmus és a teljhatalmú gépek korszakában mi is az értelme. Jünger elméletének helyességét bizonyítja, hogy véleménye szerint a XXI. század a Titánok harca lesz, csak arra nem gondolt-gondolhatott, hogy a mostani út nem vezet sehova, csak atomháborúhoz, a földünk végső pusztulásához. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmét, a Visegrádi Négyek elemi érdeke most a szoros összefogás, mert látható, hogy a „művelt nyugat”, élén a brüsszeli bürokratákkal és az USA-val karöltve csak kihasználni, és gazdaságilag gyarmatosítani akar.
Bölcs belátást és jó egészséget kíván: Cságoly Péterfia Béla főszerkesztő www.szozat.org