Bemutatták Szőts István Emberek a havason című filmjének restaurált változatát
A film bemutatója előtti beszélgetésen a szép számmal összegyűlt érdeklődők megtudhatták, milyen nehézségekkel járt a több mint 70 évvel ezelőtt készült filmremek felújítása, Sára Sándor, Szőts István tanítványa pedig arról mesélt, hogyan látta a rendezőt a magánéletben és alkotóként.
Szőts Sándor 1941-es klasszikusát, az Emberek a havason című filmet november 21-én vetítette le az Uránia Nemzeti Filmszínház Szőts Istvánné Gyenes Mária, Sára Sándor, Gazsy Csaba, a film főrestaurátora és Fazekas Eszter kiadványszerkesztő nyilvános beszélgetését követően. A Nyirő József novellái alapján készült, balladai szépségűként emlegetett alkotás rendezője 1998-ban hunyt el. Felesége, Szőts Istvánné Gyenes Mária kifejtette: férje soha nem szerette megnézni a saját filmjeit, mert mindig talált bennük hibát. „Azt szokta mondani, hogy a film nem márvány, pedig csak maradandót érdemes alkotni. Mindenesetre biztosan meg lenne elégedve a felújított filmmel, ha láthatná, milyen szép lett.” Szőts István alkotói munkásságáról szólva Sára Sándor, a rendező egykori tanítványa is megerősítette: Szőts István mindig a tökéletességre törekedett, és rendkívül lelkiismeretesen járta körbe azokat a témákat, amelyeket megfilmesített a történet és a képi világ szempontjából is. „Tizennyolc éves voltam, amikor először találkoztam Szőts Istvánnal. A sógorom megkérdezte, akarok-e élőben látni egy igazi filmrendezőt. Gondolkodás nélkül rábólintottam, pedig előtte még filmet sem láttam, nemhogy rendezőt” – emlékszik vissza Sára Sándor. „Mindig azt mondta, a tehetség nem vész el, legfeljebb elkallódik. Igazi lángelme volt és borzasztóan szuggesztív személyiség. A kortársaimmal együtt őt próbáltuk követni, állandó kapcsolatban voltam vele és minden forgatókönyvemet megmutattam neki. A magatartása, az erkölcsössége ebben segítséget jelentett mindannyiunknak, és bár nekünk példakép volt, a hatalomnak inkább problémát jelentettek a filmjei.” Ezeket a filmeket nem csak hazánkban tartották mintának – az olasz neorealizmus is építkezett belőlük. Az Emberek a havason című munkája, amely „a felesége miatt bosszúálló szegény Csutak Gergő drámája Szőts kamerája előtt a felhők, a fák, az állatok, az ember kozmikus filmjévé vált, amely új, természetes vizuális nyelvet hozott nemcsak a magyar, hanem a világ filmgyártásába is: az 1942-es velencei fesztivál művészeti díja után az olasz neorealisták Szőtsöt irányzatuk elindítójaként tisztelték” – olvasható a közleményben. Emiatt is tarthatta fontosnak a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a mű restaurálását, amelynek irányításával Gazsy Csabát bízták meg. „Szőts István 1941-ben, a háború kellős közepén forgatta a filmet, nyilvánvalóan rendkívüli körülmények között – és rendkívüli helyszíneken. A film felújítását a digitális technika tette lehetővé” – hangsúlyozta Gazsy Csaba, aki az eseményen nagy vonalakban bemutatta a restaurálás folyamatait is. „A Filmarchívum 10 terrabájton tárolja az anyagot, amelynek feldolgozása fél évig tartott. A nitrofilmre felvett filmkockákat mechanikusan meg kellett tisztítani a kosztól. Ezt a munkát először kockánként kezdtük el, de hamar rá kellett jönnünk: ha ezzel a módszerrel dolgozunk, a 130 ezer kocka megtisztítása beláthatatlan időbe telik. Így végül egy speciális szoftver segítségével végeztük el a tisztítást, amely képes volt felismerni a koszt a kockákon. Ebben is adódtak nehézségek, hiszen a vidéken felvett jelenetekben például rengeteg bogár fordult elő, amelyeket a program koszként értelmezett. Azt viszont nem engedhettük meg, hogy ezek eltűnjenek a felvételről, hiszen fontos részét képezték a film atmoszférájának. Ugyanebből a szempontból jelentett nehézséget a tűz, a füst, az eső jelenléte a képeken. A másik két nagy feladatunk a filmremegés megszüntetése és a képhiba-javítás volt. Ez utóbbival arra utalunk, hogy esetenként akár perforációhiba miatt hiányoztak a tekercsről bizonyos kockák. Ezek pótlását úgy oldottuk meg, hogy számítógép segítségével kiszámoltuk a hiány előtti utolsó, és az azt követő első kocka képéből a hiányzó elemeket.” A Magyar Nemzeti Digitális Archívum munkatársainak köszönhetően napvilágot látott DVD-kiadványon a restaurált film mellett helyet kap Szőts István kivételes szépségű kísérleti filmje, a Kádár Kata (1944) is, amelyet Szőts István szintén az erdélyi havasokban, a Gyilkos tónál forgatott. A 11 perces rövidfilm zenéjét Kodály Zoltán szerezte, és a zenefelvételt is maga vezényelte. A másik egyedi extra Szőts István és Csoóri Sándor beszélgetése 1988-ból, amelynek nyers változatát az OSZK Történeti Interjúk Tára bocsátotta a filmarchívum rendelkezésére. Ebből a mintegy tízórás életműinterjúból készült egy egyórás, gazdagon illusztrált film a DVD-re, ahol a rendező torzóban maradt életművéről, Erdélyről és az Emberek a havason keletkezéséről, sorsáról vall. A kiadvány e héttől vásárolható meg.
Gangel Noémi
