Megnyitottuk a Gyóni Géza emlékévet!

Mint korábbi meghívónkból  értesülhettek,  június 26-án Dabason,   terveinknek megfelelően, evangélikus Istentisztelettel majd emlékműsorral – Szakály Sándor professzor, fővédnök megemlékezésével, Murányi László versmondásával és Dinnyés József dalaival–a város polgármestere Kőszegi Zoltán és Törőcsik Attila [beszéde a „Bővebben...” kinyitásával olvasható] a Szózat havilapot  támogató alapítvány elnöke megnyitotta a tragikus sorsú költő halálának 99. évfordulója alkalmából a közösen  szervezett Gyóni- emlékévet.

NYITÓBESZÉD

Tisztelt Professzor úr, Polgármester úr, Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt megjelentek! Én nem megemlékezni jöttem, hanem ünnepelni! Ünnepelni és egyben köszönetet mondani, hogy e város lakói és vezetése végre méltó helyére teszik Gyóni Gézát a magyar emlékezet panteonjában, Gyónit, a hős honvédet, Gyónit, a dalnokot és Gyónit, az embert, aki számtalan más magyar társával együtt idegen földben nyugszik, akit messze a szülőföldtől ragadott el a háború szörnyű molochja.
 Bár nem tudom, hogy feltűnt e Önöknek, de a magyar költészet legjobbjait mindig a küzdelmek, a szenvedések, a Haza védelme, sorsáért aggódása inspirálta leginkább. Kiváló példa, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós, vagy még inkább a 48-as forradalom lángja és lelke Petőfi Sándor. Gyóni sorsa megannyi tekintetben tükörképe Petőfiének. A sok nélkülözéssel és szenvedéssel telt ifjúi évek a költői életút kibontására, vágy a szeretett asszony öleléséért, a korszellem hatására töretlen lelkesedés a harcok kitörésekor, versek a vesztes és győztes csatákban, majd ismét a közös sors a ma már ismeretlen sírban, a végső elnyugvás. Gyóni Géza azonban egy dologban felülmúlta Petőfit, hisz már 1915-ben felismerte azt a történelmi igazságot, amit számtalan becsvágyó, tudatlan politikus, diktátor a mai napig sem, hogy a háborúban nincsenek jó-jobb halottak vagy rossz halottak, pláne nincsenek győztesek és vesztesek, csak hamis illúziókért elherdált, megtört, elkótyavetyélt emberi végzetek- életek. A történelem azt is megtanította, a terheket mindig a hétköznapok megannyi áldozata viseli. Ki volt hát Gyóni Géza, mit takar, mire tanít a Gyóni sors? Ezt legkiválóbban kortársa és sok tekintetben sorstársa, egy, a politika által szintén feledésre ítéltetett, ugyancsak az első világháborúban kibontakozott trubadúr, Gyula deák, vitéz Somogyvári Gyula fogalmazta meg:

Halljátok-e a zengő éneket,
ti mai, szürke, tapló-emberek!
Halljátok-e a férfiak dalát,
kik tűzben, vérben, acélban csatáztak
szörnyű évadján világpusztulásnak,
állván az éhség s dögvész ostromát?

Ki indította, kinek ajkán termett?
Ki adta lelkét annak a seregnek?
Táltos? Varázsló? Próféta? Vezér?
…Ó, rongyos-sátrat lengetett a szél
didergő, magyar közvitéz felett
és onnan keltek mind az énekek…

Csak költő volt. De Isten trombitása.
S haj, rabbilinccsel ment a Golgotára
mikor már minden összeroskadott.
És úgy aludt ki szíve tiszta lángja,
hogy elborultak gyászos éjszakába
fölötte mind a távol csillagok.

Tisztelt egybegyűltek köszönöm, hogy rám szánták ezt a pár percet, és egyben bejelentem, hogy Dabas városa és a Szózat havilap nevében megnyitom Gyóni Géza a költő, Gyóni a hazáért életét áldozó hős magyar honvéd, Gyóni, a Gyón-dabasi polgár halálának 99-ik évfordulója alkalmából a Gyóni Géza emlékévet.