Valentyik Ferenc: Gyóni Géza ismeretlen pozsonyi verse

Zisek vendéglőEgy irodalmi pályafutást a leghitelesebben az utókorra hagyományozott művekkel lehet jellemezni. A lajstromozás rendszerint még a nyomtatásban megjelent alkotások esetében is alapos kutatómunkát igényel, de az igazi kihívást a kéziratként fennmaradt írások jelentik. Gyóni Géza esetében a költő irodalmi hagyatékának gondozása sógora, Gyóni (Szolár) Ferenc (1882-1963) irodalomtörténész, pedagógus, a híres budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium tanára nevéhez fűződik, aki kutatásait és publikációit szinte kizárólag ennek a célnak szentelte. 1944-ben az Evangélikus Élet hasábjain dr. Bánkúty Dezső a következőket írta egykori iskolatársai, Áchim Géza és Szolár Ferenc különleges kapcsolatáról: „A gimnázium utolsó két évét Békéscsabán járta gimnáziumunkban; ott már együtt járt barátjával, később „íródeákjával, gyámjával” (mint ő nevezte), Szolár, most Gyóni Ferenc budapesti evang. gimn. tanárral, Gizi testvérének imádójával, majd férjével.

Ez a barátság végighúzódott egész életén és tart halála után is: megismertetésére a jó barát egymaga többet tett, mint minden más személy vagy alakulat.” Gyóni Ferenc kitartó munkájának köszönhetően tudhatunk a kötet-dedikációkról, a múzsák báli legyezőire, emlékkönyveikbe, turistabotra, adóívek margójára, fejpárnahuzatra, bajtársainak hegedűibe, adománygyűjtő-lapok százaira és a krasznojarszki hadifogolykórház falára írt versekről. A költő hányatott életútját ismerve nem tekinthető meglepőnek, hogy még mindig bukkannak elő publikálatlan költeményei. Legutóbb a 2004-ben megjelent „Cézár, én nem megyek” válogatáskötetben Földváry Györgyi szerkesztő az „Írják a történelmet” című Przemyslben készült verset tudta az egyik bajtárs feljegyzése alapján közreadni. A másolatból azonban hiányzott egy sorvég, melyet Turcsány Péter (1951-2015) költő egészített ki a költemény teljessége érdekében. Sok vonatkozásában hasonló kutatói szerencsének lehettem részese a közelmúltban, amikor az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában Gyóni Géza levelezését tanulmányoztam, ugyanis a Levelestár „Gyóni Géza Dömötör Károlyhoz 1903.” jelzetében az alábbi költői levelet találtam:  

[Dömötör Károlynak]

Hallom fiú, hogy lépre mentél,
S igába hajtod a nyakad –
Könnyezve látom, hymen lánca
Jámbor fejedre hogy szakad.
És énvelem könnyet sír érted
A sok jó, régi cimbora,
S a bánattól ecetre válik
Ziseknek 8 fokos bora.

Kivel fogjuk eztán nyakalni
Hűs szellős nyári estelen?
Víg tréfaszóra, kuglizásra
A jó koma meg nem jelen.
Őt ezután már nem csábítja
A bohó élet öröme…
- Pamutot fog majd gombolyítni
Odahaza a jó Döme.

S míg lehangoltan, pipaszónál
A jó idő majd eltelik;
A báb röpül, a kugli dobját
Csak eldöngetjük estelig –
S egy-két-kilenc pohárka borra
Várunk epedve valakit –
De óh, Döme nem jő már többet,
- Döme családot alapít.

Tilos beszéd lesz ő előtte
Szabad szó, szabad szerelem;
Kap papucsot s a házisipkát
Kedvelni fogja végtelen.
Egészségét őrizni fogja
Kis feleség, ipa, napa,
Térdén lovagol az apróság
S fülébe bőg: apa, apa!...

Bajusza kusza, fésületlen,
(Mert kikefélni nem szabad.)
Nem fogja már rendezni többé
A deficites bálakat.
És a nagy utcán véges-végig
Napos vasárnap délután
Kocsit fog tolni a szolgáló
Döme előtt, Döme után…

…Egy krigli sörnél, ahogy ígyen
Elképzelem a helyzeted,
A barna sörbe könny szivárog
És keserű lesz mód felett…
Szegény Döme, szegény Döménk,
- Te boldogabb vagy, mint mi mind,
Hisz, mert nem házasodhatunk meg,
Azért potyognak könnyeink…

Téged meleg tűzhelyre várnak,
Ha elfáraszt a sok dolog –
Mi céltalan bolyongunk szerte,
Mint a kivert eb kóborog.
Kuszált bajuszod zúzmaráját
Hű feleség csókolja le –
Mi – tejfeles szájjal bámulunk
A semmibe, a semmibe…

Fiú, éltedben az okosat,
Az elsőt – mondom – most teszed.
Fogadd e szív jó kívánságát,
Fiú, jer, adsza a kezed!
- Vagy úgy – biz elvetém a sulykot,
Pozsonytól kissé messzi Gyón…
Hanem, ha meghívsz, mákos úgyse,
Hogy ott leszek a lagzidon!

Pozsony 1903. április 25.

Ölel barátod: Áchim Géza

A tréfás hangvételű gratuláció 1957-ben, Gyóni Ferenc gyűjtőmunkájának eredményeképpen került közgyűjteménybe, a költő saját kézírásával maradt ránk és még polgári családi nevén jegyzi azt. Témaválasztásában ugyan egyedi, de színvonalában az időszak többi költeményének megfelelő. Helye lehetett volna az 1904 januárjában, Pozsonyban megjelent első kötetben, melynek kiadásakor vette fel szülőfaluja nevét. A rímekbe szőtt Zisek vendéglő volt a korabeli fiatalság egyik alsódabasi szórakozóhelye, ahol néhány év múlva Gyóni Géza lapja, az Alsódabas és Vidéke külön szerkesztőségi szobát kapott. A címzett, Dömötör Károly a járási székhely főszolgabíróságának alkalmazásában állt, de később a körzet elismert ügyvédje lett. A Nagy Háború magyar lantosává magasztosult fiatalkori barát verses levelét évtizedeken át ereklyeként őrizte, egykori lakóháza ma is a Dömötör-kúria nevet viseli.

A szűkre szabott életpályára ítélt Gyóni Gézát napjainkban jobbára egyverses lírikusként tartják számon, holott életében öt kötete jelent meg. Összesen hétszáznál több költeménye ért előbb vagy utóbb a nyomdafestéket, melyek közel 10 %-a (!) érdemelte ki a műfordítók figyelmét. A most látókörünkbe került alkotása a pozsonyi teológus évekről alkotott képet színesíti és egyúttal érdekes adaléka a Gyóni Géza Emlékévnek is.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf