Moll Elemér, az erdélyivé lett építész, akinek a történelem ismételten kettétörte a karrierjét

"Ő volt az egyik jelentős építész, aki magával hozta a modern jövőt Erdélybe. Ám aki körömszakadtáig küzdött az építészeti gettósítás ellen. S amíg élt, sikerrel is tette. Aztán jött a kommunista aranykor. Meg az azt követő vadkapitalizmus.

Mindig elcsodálkozom, hogy bár hatalmas kulturális hagyomány leng körül bennünket itt a transzilván végeken (vagy közepeken, ahogy vesszük), milyen kevés nyilvános információ áll rendelkezésre, ha az ember utána akar nézni valaminek. Ismétlem: nyilvános. Ugyanis nem kétlem, hogy a szakma, a szakmák, az elit tudja, amit tudnia kell. Csak éppen – ha már építészetről van szó – azt a bizonyos negyedik falat nem sikerül (az esetek oroszlánrészében) lebontani, ami a szakmai berkek (bunkerek, bástyák) és a közönség (közösség) között emelkedik. (Hogy ez kinek a felelőssége, más kérdés, más írás tárgya.)

A költő és a „magyar Akhilleusz” a segesvári csatában Jókai 1874-es cikke szerint – Igazságot Petőfinek! / 4.

Petőfi eltűnését is jelentő segesvári csatával kapcsolatban olvasni lehet olyan tájékoztatásokat is, hogy abban a költő csak szimbolikusan, fegyvertelenül vett részt, majd menekülés közben az oroszok végeztek vele.
Arra, hogy ez a feltevés nem egészen helyes, már Mezősi Károly irodalomtörténész is rámutatott a Petőfi utolsó napja és halála c. tanulmányában (Megjelent Közelebb Petőfihez c. könyvben, kiadta a Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972-ben).
Petőfi bátorsága közismert, már csak az a tény is, hogy részt vett több csatában is ezt mutatja. Most viszont egy rendkívüli izgalmas Jókai-cikket közlünk teljes egészében, amely a Vasárnapi Újságban jelent meg 1874-ben.

Zrínyi Ilona fejedelemasszonyra, Munkács várvédő hősére emlékezünk halálának 320. évfordulóján

A születési éve körüli viták lezárásaként a Hadtörténeti Közlemények 2020-ban megjelent 4. számában olvasható Végh Ferenc A „Magyar Márs” árnyékában? Az ismeretlen Zrínyi Péter című írása. A tanulmány 129. lábjegyzetében Zrínyi Ilona nagyapja, Frangepán Farkas Kristóf naplóbejegyzése alapján tisztázódik Ilona születési dátuma: „..Ilona (†1703) I. Rákóczi Ferenccel 1666-ban kötött házassága is eszközt jelenthetett…Zrínyi Ilona ekkor nem 23, hanem mindössze 17 esztendős volt. A kutatás már korábban is joggal gyanította, hogy a – nikodémiai (Izmit) síremlékén olvasható dátumból visszakövetkeztetett – 1643-as születési év nem felelhet meg a valóságnak. …Nagyapja, a már említett Frangepén Farkas Kristóf diáriuma nem hagy kétséget arról, hogy Zrínyi Ilona 1649. március 20-án éjjel, 11 és 12 óra között, a Magyar Királysághoz tartozó Muraközben, Podbreszten (Drávaszilas) látta meg a napvilágot. A horvát nyelvű naplóbejegyzés eddig elkerülte a téma magyar és horvát kutatóinak figyelmét…” – olvasható a Hadtörténeti Közleményekben.

Nincs megalkuvás – Mécs Károly Jókai Mórról

A kőszívű ember fiai Jókai legismertebb regénye, amely a Baradlay család történetén keresztül mutatja be az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakát. Várkonyi Zoltán 1965-ös filmváltozatában Baradlay Richárdot Mécs Károly színművész formálta meg.

A Kossuth-nagydíjas művész a Kőszívű – A Baradlay-legenda című új musicalban ismét Jókai egyik karakterének bőrébe bújt. A Magyar Kultúra Podcastok Talpig magyar című műsorában beszélt minderről. A ’60-as évek a történelmi kalandfilmek nagy korszaka volt. Egész Európában sorra készültek a nagy költségvetésű, látványos, ezernyi statisztát mozgató produkciók. Idehaza Várkonyi Zoltán volt a műfaj koronázatlan királya. Milyen volt egy ilyen szuperprodukció részesévé válni?

Egy fuvolakultúra és egy könyv fejlődéstörténete

Mivel „A magyar fuvolázás kétszáz éve és európai beágyazódása” című kötet immár fizikai valójában is eljutott az olvasókhoz, ezért talán érdemes szót ejteni arról miként alakult ki és épült fel ez a kiadvány.

Ahogy Dalos Anna írja az előszóban a könyv „fuvolaművészek és zenetudósok gyümölcsöző együttműködése nyomán született” vagyis a kiadvány hazai, de külföldi mértékkel is unikális megközelítéssel közelített vállalt témájához. Az alkotópártos – Szilágyi Szabolcs és Czeloth-Csetényi Gyula (fuvolaművészek) – a zenetudomány területéről hívott meg szakembereket, hogy közös koncepció mentén térképezhessék fel a hazai fuvolakultúra legfontosabb történéseit, fordulópontjait.

„Sobri él”

Sobri Jóska (vagy Zsubri Jóska, született Pap József, Erdőd major (Vas vármegye), 1810. ) a maga idejében rettegett útonálló volt, aki később legendás, főleg a Bakony erdeiben bújkáló dunántúli betyárvezérként vált közismertté.

Betyárcsapatával híres, rajtaütésszerű rablótámadásokat hajtottak végre a Dunántúlon. Halála után még ötven évvel is arról beszéltek, hogy nem halt meg és „Sobri él”. Sobri Rózsa Sándor után talán a leghíresebb magyar betyár. Körülötte valóságos kultusz alakult ki mesék, dalok és táncok őrzik emlékét. Szombathelyi börtönbüntetésekor a szóbeszéd szerint Sobri valóságos parasztadónisszá vált. Ugyanis ha közmunkára vezették, a cselédek és az úrinők fürkésző tekintete követte minden mozdulatát.

Az egykorú, ellene kiadott körözőlevél szerint „sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú" legény volt.

Törökország háborúban

Germanus Gyula a Nagy Háború alatt tért vissza Törökországba. Milyen kalandokban volt része, miért akart kimenni a frontra és hogyan látta a háborút és az országot?
A törökországi utazásokat követően Germanus befejezte az egyetemet, aztán Angliában tanult.
„Anglia ködös levegőjében a British Museum könyvtára fáklyaként világított […] Szívesen ott maradtam volna. Nemcsak értelmem, de lelkem is vonzódott a gazdagságtól, hatalomtól erős, öntudatos angol néphez. De hazám levegőjét és hangját nem felejthettem el.”
Törökországban közben sok minden megváltozott. Az ifjútörökök átvették a hatalmat, de meghagyták a trónon Abdul Hamidot. Amikor visszavette a hatalmat, lemondatták és az öccsét, V. Mehmed szultánt rakták a helyére, akinek csak a reprezentatív szerep maradt.

Az erdélyi – gyulafehérvári – egyházmegye alakulása 1918 után /2./

A trianoni döntés következtében az erdélyi egyházmegye területileg egészében Romániához került 241 plébánia kb. 375 325 hívével, mely nemzetiség szerint így oszlott meg: magyar 347 417, német 15 770, román 3343, egyéb 8795. Területileg a Nagy-Romániához való csatolásával a 900 éven keresztül a kalocsai érseki tartomány suffraganeusa új, egyházilag megoldatlan helyzetben találta magát. Egyházjogi helyzete – a Románia és a Szentszék között lezajlott hosszas tárgyalások után – az 1927-ben megkötött és 1929-ben ratifikált konkordátum 1930-ban való életbelépésétől rendeződött, 1991-ig a bukaresti érsekségnek alárendelt püspökséggé vált.

„Nem baj, ha valaki nem kedveli Krúdyt vagy Berzsenyit, ők és a nagy művek ettől nem sérülnek” – interjú Háy János íróval

A közbeszéd egyre agresszívebb hangjaiért alapvetően a közösségi médiát okolja, azt pedig nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy Petőfi Sándor nem volt egy kellemes figura magánemberként.
Petőfi Sándor lehetséges arcairól beszélt Háy János író múlt csütörtökön a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. A fellépés a Petőfi Irodalmi Karaván gyűjtőnéven futó projekt keretében valósult meg, Háyt Rozs Tamás csellista-énekes kísérte el, aki az író Petőfiről és koráról szőtt monológjai közben sajátos versmegzenésítéseiből adott elő néhányat.

Legalább hat embert ért – Igazságot Petőfinek! / 3.

Nemrég jelent meg Reisinger János Ki nekünk Petőfi Sándor? című kötete. Remekmű a maga nemében, a szerző irodalomtörténészként próbálkozik Petőfi megismertetésével és megszerettetésével, és teszi ezt egyértelmű sikerrel.
A könyvet a Vajdasági Magyar Művelődés Intézet és az Oltalom Alapítvány adta ki. Ez a kötet megérdemel majd egy önálló könyvismertetőt is e sorozaton kívül is. A 336 oldalas könyv elején van egy „Születés és halál: a két vitatott pont” c. négy oldalas fejezet, amely témánkban is elgondolkodtató mondatokat tartalmaz.

Éljen Magyarország jelszóra sortűz volt a válasz

Ma három éve dörrent a puska
A pozsonyi öreg piacon
S a vérpiros vér
Forró magyar vér
Csendesen csorgott a fehér havon.

(Ölvedi László 1919 február 12-ike című verse 1922-ből)

Már hagyománnyá vált, hogy évente február 12-én pozsonyi magyarok egy csoportja összegyűlik a pozsonyi csalogányvölgyi temetőben, hogy megemlékezzen a Pozsonyban 1919 februárjában lezajlott sortűz ártatlan áldozatairól. Idén is Brogyányi Mihály helytörténész köszöntötte a résztvevőket és ismertette a sajnálatos esemény körülményeit, illetve az azt megelőző történelmi tényeket.

„Ha elvész a híd, elvész Erdély!”

„A császáriak ágyúja szűnni kezdett, Czecz, báró Kemény Farkas s gróf Bethlen Gergely, a három dandárvezér … a sereget rohamra vezényelték. A 11. és 24. zászlóaljnak jutott a dicsőség előrohanni … utána a többi … a lovasság is bevágott … az ellent egész hosszában megbonták, csakhamar hidat, csatatért, mindent megkaptak.” - Kővári László, a forradalom erdélyi krónikása.

Az 1848–1849-es szabadságharc és az erdélyi események összeforrtak Józef Zachariasz Bem nevével. A lengyel szabadsághős, a magyarul Bem Józsefnek hívott kiváló hadvezér csak elkeseredett harcok árán tudta Erdélyt visszafoglalni a császári csapatoktól.

Bűvös természet a szerelmesek napján: Bálinthoz fűződő székely hagyományok

Sokan mondogatják, hogy a történelem ismétli önmagát, de február 14-e vonatkozásában ez nem föltétlenül áll a lábán: míg a régi rómaiaknál ezen a napon, illetve a rá virradó éjszaka kecskebőrszíjakkal igyekeztek termékenyebbé noszogatni a fiatal nőket, ami a 21. században igen szélsőséges esetben tekinthető szerelmi megnyilvánulásnak, manapság piros szíves üzenet, virágcsokor és egyéb kényeztetés dukál. Legalábbis az angol kultúrkörből importált divat jegyében. Pedig kár Nyugatot majmolni, amikor mifelénk is érdekes hagyományok fűződnek Bálint napjához.

Finomságok, ahogy reformkori költők, írók szerették

Mi lehet az abrudbányai bálmos? Milyen ételt utált a legjobban Petőfi Sándor? Hogyan készül Arany János Marcza-fánkja? Mire mondta Jókai Mór, hogy görögolvasó angyalbakanccsal? Tudjuk, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik, de ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni!
Pápa, 1842. április – a tizenkilenc éves Petőfi Sándor megírja A borozó című költeményét. „Gondűző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondűző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem” – szólal meg a bor mámorában úszó lírai én. Két évvel később a Szomjas ember tűnődése című versben pedig azt olvassuk: „Ejnye, mi az istennyila! / Üres már a ládafia? Üres ám / Jaj pedig be ihatnám!” Nem csoda hát, hogy a gyanútlan olvasó azt gondolná, hogy Petőfi bizony „nem a csizmájába töltötte a borát”.

Digitalizálták a Batthyáneum erdélyi fejedelmeket ábrázoló festményeit

Befejeződött a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár erdélyi fejedelmeket ábrázoló festményeinek a digitalizációja, új felfedezést is tettek a szakemberek – közölte múlt pénteken Facebook-oldalán az intézmény.

A római katolikus egyház által visszakövetelt gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár vezetősége múlt pénteken hivatalos Facebook-oldalán jelentette be, hogy „rendkívüli eredménnyel” befejeződött a képtár 11 fejedelemportréjának a digitalizációja. Ezek az Erdélyi Fejedelemség legfontosabb időszakának uralkodóit ábrázolják, a képek többségén az uralkodó neve is szerepel.