Oravecz Diána: Pávadal
Szabadon szárnyaló szabadság, búsan daloló kék madár,
Trillázd el, hová rejtetted a nagyvilágban szerelmemet?
Miért sárgul, mi tegnap zöldellt, miért követ a télnek pelyhe?
Szívem közepén a kicsi parázs, csípőn döfő apró darázs,
Miért zümmögi folyton folyvást, ne öleld Őt, ő a halál?
Volt már múltam, hősi mese, kikelettel, bájos képpel,
Mese csupán, Ámor könnye, délibáb a téli éjben.
Hiú kincs a nő markában, ha nem vigyáz porrá mállhat,
De a Tükröm szilánkjában, belém bújt a hiúsága.
Gazdagságnak ára könnyem. Szétfútt aranyporos sebbel
Futottam a nagyvilágba, a karikáig meg sem álltam:
Körbe-körbe karika, új kincsemért harcoltam.