Kapui Ágota: Szavak rózsafüzére
A gondolat kupoláján
kalandos tájak tündökölnek sorban
napsütötte évek
holdsütötte ablakok
illatos szerelem-gizgazok.
Alattuk térdelsz
Fölötted ott suhog az elmúlás
korbácsa
Vezeklő léted
kövekig alázva
szavak rózsafüzérét morzsolgatod
szétszakad ujjaid közt léted
cérnaszála
Koppanva gurulnak a
gyöngyök
elhulló napjaid;
falra hányt borsó – a mindenség falára –
Feszület-fájdalom előtt
ácsorog a hit
kulcsolná kezét
ácsolt keresztjére