Zas Lóránt: Nem tudom
Czike Lászlónak
Nem tudom, mióta mondom már, hogy félek,
keleten tank hörög, és véresek a vetések.
Nem hallani itt ágyúszót, a golfpálya világít,
nem megyek arra, ahol a kézre kötnek fáslit.
Megszoktam, hogy a homok füvet hajt, ha ázik,
szorgos kezek ültetik, így lesz belőle pázsit.
A katonákra gondolok, vörös csillag a vállon,
Kabul mellett haraptak fűbe, idegen tájon.
Konok az, aki vitázik minden nap és éjjel:
átlát határokon, szavát szaggatják széjjel.
Mert meg nem pihenhet. Szívében és lelkében fér el
a lövéstől homokban felbukott: eggyé lett már az éggel.