Zonda Tamás: Zsarátnok
Megérkezünk
Ülünk a kertben
Patkányigyekezettel
szétrágott atlaszunkat
szemünkbe hinti
lassan az éjszaka
rizling-zuhanyban leázik
sosemvolt nemzetőr ruhánk
csak a keselyűvállalás lobog
csontkosarunkban tehetetlen –
Közben a lövészárkok csendje
apáink dózniját emészti
s badar tisztáldozatuk
belerozsdul halkan
a felejtés futólöszébe
Aztán indulunk
aludni
sírni
hányni
Kivert fogainkból
pattogva hízik a jövő