Csergő Tamás: Ithaka felé
Odysseus, a roppant tengeren
Sok vészt sodort a Messzedörgő rád,
De partra szállva boldogan ölelt
Fövenyes partú, szép hellén hazád.
Vitorlád vissza kedvező szél vitte,
– Poseidon akkor messze kóborolt –
Megfogtak gondos hű phaiák kezek
S álomban még a partra tettek…
Ott ébredtél a karcsú pálma mellett,
Szemedben könny, Zephyros lágyan rád lehelt,
S mikor Athene ködpalástja szétoszolt,
Felszálló füstjét küldte otthonod…
Odysseus, téged az álom tett a partra,
S anyert üdv minden szenvedést megért:
A homlokod istenkéz simogatta
S külsőd parancsra újra bajnokit cserélt…
Odysseus, az én hajóm nem ért a partra,
Még kinn bolyong a borszín tengeren:
Árboca nincs, vitorlavászna rongy,
Kormánytalan ki tudja merre fut velem?
Pedig az ősi otthont én is fájón áhítom
S a vágyam ott már százszor partra lelt,
– Vihartól megvert, kósza, bús kalóz –
De bosszús sorsom újra visszavert.
Felszálló füst a régi bércek között:
Gyermekkorom elszállt sok régi álma vársz-e még?
Mosolyogsz-é rám, tűnt valómra, kék magasság?
Penelope, a sírban fekszel úgy-e rég?
Megérem-e, hogy álom tesz a partra
S megfognak gondos, hű kezek,
Vagy tört hajómnak hullám ás majd sírt?
…Hát élnek még a pogány istenek?