Zonda Tamás: Május

És hirtelen ez a gyehenna május.

Fülledt tenyerét az este kitárja
hólyag hold nyálazza kertemet
s a Göncöl feszes mértanába zárva
tudom most elhiszek minden szerelemet
 
Most minden elhazudható
Most jöhet a hársfák őrült támadása
sebeim szőke mézektől fénylenek
szememre húzhatom
az éjfél gyönge bársonyát
szétgurult álmaimmal
métázhatnak
fenn az angyalok…

Most ejt ki csőréből minden madár

A kócos füvekből
a jázmin hímporából
öröm tántorog mégis
hogy érdemes:
felejti talán szívem
a penge fémes ízét
és szép lesz a nyár
lombjai még
hajamhoz dörgölőznek