Zonda Tamás: Arc poeticus

Elszivárognak észrevétlen
ficsúrkorod záportükrei
Hullongó grafitban
berendezkedik lassan a sérelem
kritikus tömeggé gyúrja szerveid
aztán hirtelen
szép házad ablaka
a csend …
bevérzik minden –

Majd az új nyár
portós szerelmei
veszélytől csitul
a táj körötted
s lebegsz az ég alatt
- nádcsontú maskara –
fajsúlyod kérdőjelén…

Fészket rakhat már szívedben
minden árvaság
szárnyat növeszthet
de repüljön máris:
elsimult véredben
csapdák készülődnek
meneküljön
bár kardforgató kezedet elástad
rég a hársfák alá –

Bordáidon áttűnik
a meztelen lüktetés
állsz hanyatt a végtelennek
kifutott szemeid a csillagok
kitárod a szélbe
esendő homlokod
rojtos bohóc ruhád –

Maradék kezed Isten felé kutat.