Kapui Ágota: Ha megkérdeznéd

Ha megkérdeznéd
Miért hagytam el hazámat
Feltörte-e talpamat a rögös szülőföld
Felhorzsolta-e tenyerem a gesztenyefa törzse
Gáncsot vetett-e lábaimnak
A szederinda kúszó kelepcéje
Felhasította-e bőrömet a csipkerózsika
Vérfakasztó tövise
Lerombolta-e házamat
A hegyek kőlavinája
Elmosta-e kelengyémet az özönvíz,
A megáradt Olt örvénylő sara?

Én azt mondanám
Nem, nem ezért.
Pedig
Megégetett, megbántott, ellökött
Elgáncsolt, szívemből vért fakasztott
Elsodorta a gyermekkoromat,
Megfojtotta anyámat és magába temette
Fiatal arcára rögöt görgetett.
Kifordította négy sarkából a házat,
Eladta az álmainkat.
Asszonyi alakban
Elvette apámat
Elfordította tőlem kék tekintetét
Az egyetlent
A megbízhatót

Ha azt kérdeznéd
Visszamennék-e valaha
Én azt felelném,
Ott vár rám a múltam
A földdel egyenlővé tett ház emléke
Egy kapu, amelynek kilincsét elengedtem
Egy ágy, ahol a gyermekem fogant
Egy szerelem, amelyet cserbenhagytam,
Egy öregember, tengerkék szemű
Egy összetört fejfa
Ott a domboldalon
Egy panorámás nyughely
Arccal a város felé
Ahol születtem.