Reményi József: Őrhely

[MINDEN KÜLFÖLDI MAGYARNAK]

Tűzön-vízen át, kárhozatban,
a jelszók meg nem zavarhattak.
Magyar vagy? – kérdém. – Az – feleltem.
Az istenek, hej, munkát adtak.

Távol a hontól, nem is olcsón,
emberi hangon boncolgattam,
mi is a végzet, jog, öröklét,
lövészárok, s a húr, ha pattan.

Kutyaszorító ez az élet,
szabad térség is, festői szép.
Rengeteg gonddal perlekedtem,
de megmaradtam, őrhelyem ép.

Biz’ magyar vagyok, érzés s elme,
ember, hűség, s új hazám hangja.
Számtalan kontár megtámadott,
hol aki álmom elronthatja?

Hol is, aki elpusztíthatja
ez őrhelyet, szívem szükségét?
Csakis bennem, csak én tehetném,
nem sürgethetem sorsom végét.

Hogy is tenném, hogy is tehetném,
e körzetben az egész épül.
Az egész a mindenség célja,
a mi célunk tán így megszépül.

                                                     Cleveland