Arató Endre: Bácskai színek
I.
Ez vagyok én, vagy csak hasonló
nézem magam az egyre bomló
kavargó árban, hol vagyok?
Ez az én lelkem, vagy a másé?
a repülésem zuhanás-e?
Szorítja torkom egy marok.
Ki tudna erre választ adni?
Ki tudna mindig egy maradni?
II.
Nehéz a szív, kemény a szó
fáradt a vágy,
most kell a lágy, simogató
kezed, meleg tekinteted.
Fáradt a fej,
fáradt a kar,
és nagyon szomorú a szív.
III.
A kemény zöld és a sikoltó sárga
hatalmas ívvel karol a határba
és szürkés kék az égbolt elején,
pufók felhők köde száll elém
fát alig látsz és halmot keveset,
pár tanya bújik akácos megett
csak zöld és kék és sárga szürke sebbel
lehorgadt fővel ballag egy pár ember,
hatalmas taggal száz holdnyi vetés
ő megnyugtató beteljesedés.
IV.
Kis sváb leány, arcán ezernyi szeplő
a szája jár, fáradhatatlan kereplő,
babos ruha, a nyakán nyakravaló
a haja pletenica
milyen tiszta kicsi cica
Mileticsre való.