Szenes Erzsi: Mint selyemgombolyag…
A kezedbe telepedtem, mint finomszálú selyemgombolyag.
Azt hittem, hogy majd a szívedre tekersz.
De Te kíváncsi lélekkel kibontottál és széjjel teregettél,
Nem is vetted észre, hogy magadtól mily messze gombolyítasz el,
És most kibontva, kiteregetve, minden jött-ment idegenre reáfonom magam.
Tudod-e, hogy ujjaid közé soha többé vissza nem futhatok?!