Szarka István: Szépen kéne
Ez lassú-lassú, lassú-lassú –
pedig sietnie kéne, hiszen
nyargal a föld is, vágtat tova az ég,
új seregek seregelnek el
a világ felől a világ felé,
itt meg csak ritkul a tér a déli
enyheségben, a pad körül, ahol
az elalvások, a temetések,
a feledések, az emlékezések
rengetegében – így, így, így – elenyészek.
Sietni pedig (hová is?) szépen kéne,
bölcs kis derűvel, megszelídített kínban,
javíthatatlan visszaesőként,
mint ez az októberi nyár.