Kapui Ágota: Hűség
A rossz döntések árnyékában nőttünk
szálfa-törzzsé közös sors alatt
és ízzé-porrá törték minden csontunk
míg torzó testünk magára maradt
se kéz se láb sem ujjak nem maradtak
hogy tenyerünkben tartsuk lelkedet
hogy befoltozzuk vérző álmainkat
és bekötözzük csonkult testedet
És most ki vagy? Világ hajléktalanja
Csak kéz vagy láb vagy sajgó akarat
mit nem tart össze hegyek karcsú váza
és ami még e testből megmaradt
és nem épül hitünkből katedrális
mert ácsainkat várja a világ
és kopárságuk szégyellik a dombok
és erdőinket elhagyják a fák
mint fantomfájás kóborolsz magadban
a végtelenbe szántó utakon
és tenyerednek térképén a lábnyom
egy cseppnyi múlt a sajgó végtagon.
S e kor falára nem kerül majd márvány
csak lelkeinkben él a kényszerűség:
- a múlt halmán nőtt kápolnavirágok -
mit hittel ápol jó utód: a hűség.