Arany Tóth Katalin: PÁR-BESZÉD
Zajtalan menedékedben hallod-e a bennem várakozó csöndet?
Melletted élem. Magányod szívemben csönget.
Látod-e a mindennapok küzdelmében megélt konok évődésem?
Tétlenül nézem. Várlak, s nyújtom feléd kezem.
Tépett lelkemben mért hagytál magamra, s mért nem lehetek egyetlened?
Két magányt élek. A szívemben őrzöm helyed.
Mért fontosabb nálam minden, s közönnyel, gúnnyal, haraggal miért bántasz?
Érted haragszom. Szemem tükrében a válasz.
Hol találom vesztett boldogságom, s enyém volt-e valaha szerelmed?
Magadban keresd. Nem csak volt. Ma is szeretlek.