Bereti Gábor: SZÓfüggőHÍD
Az elmúlt évtizedekben a magyar kulturális és közélet egymással ellenséges táborokká szakadt, s ezek ma már távolabb állnak egymástól, mint a két világháború között az urbánusok és a népiek. Ahogy akkor, úgy ma is pusztító erejű ez az ellentét. Írásaimban, ha közvetett módon is, de reflektálok erre a helyzetre, ahogy például a Szó-függő-híd szóösszetételt is a feszültség oldásának reményével választottam könyvem címéül.
A kötet első részébe néhány, még a rendszerváltás idejéből származó, a nemzet sorsát, és Európa jövőjét érintő, s akkoriban aktuálisnak tűnő esszémet emeltem be. Ma már persze sok mindent másképp látok és másképpen fogalmaznék, az írások korabeli szövegén és gondolatmenetén azonban mégsem változtattam, már csak azért sem, mert a történetiségnek is megvan a maga értéke.
A kötet további két ciklusa az elmúlt évtized során napvilágot látott irodalmi tárgyú kritikáim és recenzióim közül válogattam be. Ezek az írások a címben jelölt vállalás ethoszának jegyében egy felfedező, heurisztikus esztétika jelölőit hordozzák. Merthogy vallom, hogy az elmúlt évtizedek kényszerű kitérői után az írásművészet, s különösen a költészet, ha lassan is, de visszatér tabutól mentes önmagához, melyben inkább a szabadság, a teljességigény, a humanizmus és az alanyiság jelenléte, mintsem ezek hiánya számít a korszerűség kritériumának. A mű esztétikai értékének elsődleges mércéjévé pedig ismét líraisága, azaz a nyelvhasználatban kifejeződő ereje válik. A korlátozhatatlanság és a nyitottság fontosságára figyelmeztetőkkel vallom, a művek elől nem lehetnek az életnek sem kifejezés technikai, sem magán, vagy közéleti értelemben vett, elzárt területei. A szerző számára ezért a feladat ma sem lehet más, mint a műben az esztétikum eszközeivel poézissé emelt igazságnak láttatása.
Bereti Gábor
L'Harmattan Kiadó, 2018