Valentyik Ferenc: A dabasi Kossuth-koszorú története

A magyarság Kossuth-ereklyéket őrző református templomainak lajstromán - a debreceni Nagytemplomban őrzött, 1849-ben használt kormányzói szék, a bánffyhunyadi tölgykoszorú és a monoki református templom Kossuth-harangja társaságában – előkelő helyen szerepel az alsódabasi gyülekezet turini koszorúja.

 A Kossuth család tagjaihoz köthető ereklyék sokaságából egyedi voltával és történetével emelkedik ki. Kossuth Lajos turini koszorúja 1880. június 13-án, édesapja, Kossuth László síremlékének ünnepélyes avató ünnepségén került Alsó-Dabasra. A porcelánból készült olasz iparművész alkotást a dabasi reformátusok igazi ereklyeként őrizték és őrzik műemlék templomukban és a településnek is büszkesége lett. Századokon átívelő kultúrtörténete alapján 2016 februárjában a Pest-megyei Értéktár részévé vált. A Szózat olvasói 2016 júniusában olvashatták a história összefoglalóját, mely a szerző-szerkesztő Valentyik Ferenc helytörténész jóvoltából 2019 novemberében a gyülekezet szerzőinek írásait ismertető kötetté bővült, az 1880. évi kezdetektől egészen napjainkig terjedően.

(Valentyik Ferenc: A dabasi Kossuth-koszorú története. Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019. 167 oldal.)