Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nemzeti radikalizmus

Deák Mór: PŐRE

 

A legelső, ami szembetűnik Zsilinszky Endre könyvének olvasásakor: ennek az írásnak egységessége. Politikai irodalmunk általában nem mondható szegénynek; a gondolatoknak, elképzeléseknek, reális és fantasztikus feltevéseknek tiszteletreméltó gazdagságával találkozunk benne, anélkül azonban, hogy politikai íróink végére járnának gondolataiknak, elképzeléseiknek és hipotéziseiknek: csupa torzó, kőből félig kiszabadított alak, szeszélyes töredék - többnyire a napi érdeklődés számára teremtve. - (Milotay István könyve külön dolog.) Értékes megkülönböztető jegye Zsilinszky Endre könyvének, hogy más fából van faragva: egy gondolatot, neki kedves és sok tekintetben termékenyítő gondolatot visz konzekvensül keresztül, minden vonatkozásban megtárgyal, a belőle adódó minden feltevésnek a végére jár, valósággal a magyar világteremtésnek új hét napját próbálja benne vászonra vetíteni. A másik megkülönböztető jegye ennek az írásnak: a benne megnyilvánuló erős meggyőződés. Valóságos prédikátori meggyőződés, annak az erős átérzése, hogy ami jelszó alatt az utolsó tíz esztendőben nálunk építő munkát kezdettek, «az újjáépítés», «a konszolidáció», «a kereszténység», «a neonacionalizmus» jelszavai elkoptak, közönybe fakultak, elhagyott temetőkeresztek módjára földbe süppedtek, szimbólumául valami nagy, egyetemes pusztulásnak, amelyből a magyar pusztulás gyorsabb tempójú sorvadásával szinte megkülönböztetően emelkedik ki.

     Ez a két kvalitás: az egyetemlegesség és a meggyőződés ereje determinálják Zsilinszky Endre könyvét. (És még egy harmadik kvalitás: világosan, szabatosan, sőt szuggesztív erővel tudja kifejezni azt, amit mond.) De ép a kvalitások, melyek erejét jellemzik, válnak egyuttal tévedéseknek, hibáknak forrásává is: az egyetemlegességre való törekvés messzi vidékekre ragadja el, ahova - mint Tolsztoj földet karoló lovasa - gyakran már fáradtan érkezik el, már nincs elég lélegzete ahhoz, hogy meggyőzően elmondja, logikus rendszerbe szorítsa, velünk is elfogadtassa elgondolását. A meggyőződésnek lendítő ereje pedig gyakran túlveti korlátokon, reális horizontokon, a fantáziák területére és a programját utópiává változtatja. A meggyőződés erejéből fakadó szenvedélyessége gyakran igazságtalanná teszi minden ellen, ami az ő problémája számára ellentmondást, kérdőjelet, akadályt jelent. Ugyanakkor, amikor egyetemes akar lenni, a meggyőződés makacs ereje korlátozóvá teszi, kizáróvá más létező, élő problémákkal szemben, kifejezésmódjainak numerusa igazságtalanná másfajta kifejezési módok ellen.

     Mindez azonban rögtön kevésbé látszik hibának, ha meggondoljuk, hogy ez a könyv nemcsak a mai magyarság pszichoanalízise akar lenni, nemcsak a mai magyarság életének keresztmetszetét akarja adni, valami szigorúan tudományos célzattal, hogy ime ilyen ez az élet, ez a matematikai képlete és a politikusok dolga, hogy milyen konzekvenciákat akarnak ebből levonni, hanem ugyanakkor, amikor Zsilinszky Endre ezeknek a keserű magyar napoknak az analizisét adja, azonnal ad «tervet is ez ellen a becstelen halálbasorvadás ellen», politikai programmot, amelybe logikus egymásutánban próbálja felállítani, egymásból szükségszerűen következtetni a három politikai tételt: hogy mit kell tennünk, kiket kell kiválogatnunk céljaink megvalósítására és hogyan kell, milyen eszközökkel, milyen utakon hozzálátnunk megvalósításukhoz. Tehát végső soron Bajcsy-Zsilinszky Endre a mának parancsára kiván hallgatni és a magyar problémát sub hic et nunc, a mának szemszögletéből kivánja vizsgálni: minden egyetemessége mellett ha úgy tetszik pártprogrammról van benne szó, nemcsak eszmékről, hanem a párton keresztül az eszmék megvalósításáról is, instituciók teremtéséről, melyek a lehetőséget az eszmék megvalósítására megadják. És bármilyen messzire néz is ez az írás, nyilván nem véletlen, hogy közvetlenül az új választások előestéjén jelenik meg, de az is kétségtelen, hogy ebben a választási kampányban egy magasabbrendű, egy összefogóbb programmot fog jelenteni, mint a legtöbbje azoknak a programmoknak, amelyekkel jelöltjeink - helyi kezeléssel, ráolvasással, a lokális érdekekre alkalmazott szólamokkal és a választás után hamarosan félretett vidéki színházi rekvizitumokkal - ebbe a választási kampányba bele fognak bocsátkozni. Zsilinszky Endre koncepciójának ez a magasabbrendűsége persze akadályul is szolgálna a gyakorlati érvényesülésnek, ha nem volnának olyan részletei, amelyek ezt a magasabbrendűséget szerencsésen egyensúlyban tartják és kampányképessé teszik. A kampányképesség ilyen kitünő eszköze a könyvnek erős tőkeellenessége. Zsilinszky okos ember, olvasott ember, igyekszik ezt a tőkeellenességet titkolni, de okosságánál és olvasottságánál is erősebb tőkeellenes hajlama és minduntalan legszenvedélyesebb kifakadásokra kényszeríti. «A tőke európaszerte türt kizsákmányolása nálunk balkáni fosztogatássá nyilvánosodik», állapítja meg mingyárt előljáróban, semmi kétség, hogy az ilyenfajta megállapítások inkább érvényesítik írását, mint könyvének legfelelősebb átgondolású részei, aminthogy kampányképessé teszik az olyan megállapítások is, hogy a föld legnagyobb hadvezéreit, hódítóit és államalkotó művészeit a magyarság adta az emberiségnek. Felesleges, hogy Zsilinszky Endrével e ponton vitatkozzunk, ő ép olyan jól tudja, mint mi, hogy nagyszerű hadvezéreink voltak, nagyszerű hódítóink, államot alkotni tudó államférfiaink, de ugyanígy voltak a németeknek, franciáknak, az angoloknak is kiváló hadvezérei, konkvisztádorai, államot alkotni és naggyá fejleszteni tudó államférfiai. És nem tudom, hogy a legalkalmasabb pedagógiai eszköz-e, ha ezen a ponton magunkat utolérhetetleneknek minősítjük, holott Zsilinszky Endre írása - s ezt megint dícséretéül kell elmondanunk - nevelő hatású is akar lenni. És bizonnyal nem egészen a tudományos meggyőződés, hanem a politikai tendencia (amely, elismerjük, nála szintén meggyőződés) diktálta azt a tételt is, hogy «egyetlen európai nemzetnek sincs olyan ősi rendeltetéssel a vérében az alkotmányosság és önkormányzat, mint a magyaréban.»

     Messzire vinne, ha Zsilinszky Endre érdekes építményének minden részletét - egy csomó elismerésreméltó, díszítő momentum mellett egy csomó disszonáns műkőfaragvány - egy rövid kritika keretében próbálnók ismertetni és bírálat tárgyává tenni. Amit az állami és társadalmi szervezet kiépítéséről, az érdekképviseleti és munkaalkotmány szervezetének az állami életbe való belekapcsolásáról mond, különösen pedig a középosztály politikai vezérségére való hivatottságáról, ebben egy csomó igazság, helyes meglátás van, bár az efajta elgondolások igazán érdekesek csak akkor lesznek, ha megvalósíttatnak. A nemzetvédelem érdekli, amit egy jövő új magyar alkotmány kijegecesedési pontjának szán, - gondolom, helyes meglátással - ez a birtokpolitika kérdése. Ahogy ehhez a ponthoz közeledünk, mind erősebbé válik a könyvnek szívedobogása s mint bűvös vessző az érceret, megérezzük, hogy ez szívügye az írónak, archimedesi pont, amelyből az országot a mai viszonyokból ki tudná emelni. Egy új, nagyszabású földbirtokpolitika, a nincstelenek és törpebirtokosok olyan mértékben való földhöz juttatása, hogy ebből megélni tudjanak, a nemzeti jövedelemnek e révén való megszaporítása, a nemzet erejét tevő kisparaszti lakósság jövőjének megalapozása: ez a lényege Zsilinszky elgondolásainak. Nem kritizálja az eddigi földbirtokreformot, de napirendre tér felette azzal, hogy a maga elgondolását egészen más, reálisabban megfogott alapokra építi fel. Nem éri be az odalökött, tetszés szerint megállapított egy-két hold földű koldus-szegénységgel, amely fundus instructus híjján csakhamar kisiklik gazdája kezéből, hanem olyan minimumból indul ki (városhoz közeli, legjobb talajú, hat holdból), mely lehetővé teszi a nincsteleneknek, a kisgazdáknak új magyar honfoglalását. De itt nem áll meg, hanem erre nagyszabású gazdaságpolitikát épít fel - utakat, vasutakat, vízi összeköttetéseket, falurendezést stb., - szép elgondolású kultúrpolitikát, erdőgazdaságunknak kiépítését, mezőgazdasági iparokat, néppedagógiát, szövetkezeti és hitelpolitikát olyan gazdag rétegezésben, hogy ezt a részt joggal tanulmánya legértékesebb fejezetének mondhatjuk. Hogy «az idegen szellemű hazai kapitalizmus» e fejtegetések során megint csak kap néhány megtisztelő jelzőt, azt a könyvnek politikai tendenciájával magyarázzuk meg s hogy ez a megtisztelés kijár a nagybirtoknak is, de dokumentálja, hogy ez a megtisztelés kijár a nagybirtoknak is, de dokumentálja, hogy az író tisztában van azzal, hogy a kapitalizmus fogalmába a nagybirtok is beletartozik, amiről a magyar publicisztikában a gyáripar elleni agitáció során szívesen feledkeznek meg. A gyáriparral szemben persze ő is kevesebb megértést tanusít és ebből a szellemből szükségszerűen következik aztán, hogy az ipar- és kereskedelempolitikáról írt fejezetében az építő lendületet elnyomja benne a kritikának elfogultsága. Igaz, hogy megállapítja, hogy az életnek mai «teljessége elképzelhetetlen modern ipar és elsősorban gyáripar nélkül» s hogy ez «egyaránt érdeke minden néprétegnek, osztálynak és foglalkozási ágnak, a föld népeinek is, az egészséges kölcsönhatások nagy általános emberi jelentősége mellett, már a fogyasztóképesség emelkedése révén is» és azért is, mert «az iparosodás a mezőgazdaság fejlődésének is egyik alapvető tétele», de amikor e helyes elvek alkalmazására kerül a sor, már az író tollára valami ellenérzés nehezedik rá. Csak ez az ellenérzés magyarázza meg azt a tételét, hogy «azok az iparágak, melyek a nagy nemzetgazdasági politikába nem illeszthetők és amelyeket eddig is csak tisztán az állam kedvezései tartottak életben, kímélet nélkül lebontandók». Mit ért ez alatt Zsilinszky Endre? Melyek ezek az iparágak? Hogyan alakul e megállapítása a gyakorlatban? Vajjon az a körülmény, hogy vasiparunk vámkedvezményben részesül s hogy ezen kedvezmény híjján a külfölddel való versenyben nyilván alul maradna, arra bírná az írót, hogy ennek védelméről lemondjon? Meg vagyunk győződve róla, hogy Zsilinszky Endre, akit az ő törekvéseiben a gazdasági és szociális szempontok mellett katonai szempontok is vezetnek, a legkevesbbé volna hajlandó erre. Aminthogy nyilvánvalóan megdöbbenve állna az előtt a szociális probléma előtt, ami adódna abból, ha megszüntetnők azokat a textil-, bőr- és élelmezési iparokat, amelyek cikkeit a vámvédelem elejtése esetére a külföld olcsóbban dumpingelné hozzánk. Ezen a ponton Zsilinszky megállapításai erős revizióra szorulnak és ez a revizió bekövetkezhet anélkül, hogy ez koncepciója egészét érintené. És igaza van az írónak, amikor azt mondja, hogy a gyáriparnak be kellene rendezkednie egy nagyszabású szociálpolitika szolgálatára, csak abban nincs igaza, hogy nem veszi tudomásul, hogy ami szociálpolitika ezidőszerint ebben az országban van, az túlnyomórészben a gyáripari termelést terheli és hogy a mezőgazdasági termelés szociálpolitikai terheket ahhoz képest alig visel.

     Néhány pompásan megírt és mélyen átérzett mondat van a «Tudomány, irodalom, művészet»-ről szóló fejezetben is. Amit Ady Endre sorsáról, Móricz Zsigmond kései és fanyar hivatalos elismeréséről, «az irodalmi társaságok avas szellemű irodalmi politikájáról» mond, ezek mélyen átérzett igazságok és becsületére válnak Zsilinszky Endrének és becsületére válnak annak a politikai programmnak, amely ilyenfajta megállapításokat iktat a maga fontos programmpontjai közé. Hogy ugyanakkor, amikor e nagyszerű szellemeknek igazságot próbál szolgáltatni, ugyanakkor felülemelkedve a napi politika marakodó problémáin, a magyar írók közösségéből senkit sem akar kizárni, aki magyarnak vallja magát, nem próbál a magyar írónak kódexeket nyomni a hónuk alá, cigány módjára fülükbe huzatni velük, ezt könyve különös érdeméül kell elismernünk. Érdekes könyv, mely megérdemli, hogy elgondolkozzon rajta az ember. És úgy van megírva, hogy el is kell gondolkozni rajta.

Fenyő Miksa könyvkritikája

(A könyv antikváriumban föllelhető)

 

 

szozattv


szozat a tiszta hang
 meghivo2Gyóni kötetképSZAKC_Hirlevel_2022_06_09sissistalMÖD 2022.június 18-meghívó-1 oldalasKét film szórólap Trianon plakat NET 2022 Kiállítás szózatba 1 szozat a tiszta hangEUCHARKirályfesztSacra HungariaSacra HungariaSacra HungariaKOFESZTszozat a tiszta hangszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang pálosokszozat a tiszta hangszozat a tiszta hang 
 Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf