Garay János: A hetyke huszárok

Ekéje mellett a suhanc áll,
Egy vakmerő legény;
Előtte büszkén a huszárhad
Kardot csörtetve mén.

,Hová, hová, kardos vitézek;
Ti cifra büszke had?’
Kiált a pórlegény utánok,
S forr melle és dagad.

«Hová megyünk-e, hej hová-e?
Prédára, földike!»
Riad kevélyen, elbízottan
Reá mindegyike.

S hegykén, kevélyen eltekintnek
Gúny és kacaj között,
Daróc ruháján a fiúnak
S a kérdező fölött.

,Azt véltem a labancra mentek,
S velök lesz háború,
Hogy annyi büszkeséggel vagytok!’
Mond a paraszt fiú.

,Ha majd a harcba mentek egyszer;
Köszöntsetek be itt:
Meglássuk akkor hánynak üli
E vad gőg arcait.’

Szól s visszalép ekéje mellé,
Élén egyet törül, –
S villámot láttak a huszárok,
Kettőt a domb mögül.

Az egyik a suhanc magasra
Emelt ekéje volt,
A másik önnön két szeméből
Szikrázva villámolt.

                                                   1840