Nyirő Józseffel, erről-arról. VIII. rész

nyirőjózsef    „Az író igenis politizáljon”

    Beszélgetés Nyírő Józseffel az erdélyi írók politikai küldetéséről

    Az erdélyi irodalom egyik legmarkánsabb egyénisége, az erdélyi gondolat egyik legtisztább kifejezője Nyírő József. Népszerűségben, olvasottságban a legelsők között áll, könyvei igen nagy példányszámot értek el, és a Művészeti Hetek alkalmával rendezett retrospektív könyvkiállításon egy csomó külföldön megjelent Nyírő-regénnyel találkozunk: az Uz Bence, a Havasok könyve, Az én népem, a Kopjafák német kiadásával, Az én népem és az Erdélyi novellák olasz fordításával, az Isten igájában holland kiadásával, de megtaláltuk az Uz Bence cseh nyelven és észt nyelven megjelent kiadásait is. Amikor Nyírő a legutóbbi időben országgyűlési képviselő lett, több figyelő és aggódó hang kérdezte: nem fog-e ártani Nyirőnek, az írónak a politizálás, kell-e, szabad-e az írónak politizálnia?

    Vörösmarty utcai lakásán kerestük fel őt, hogy erről a kérdésről elbeszélgessünk vele. A dolgozószoba ablakai a friss zöld színekben fénylő kertre nyílnak, amelyet az imént sepert végig a langyillatú, meleg zápor. Nyirő a székely-szőttes kanapén ül, és a feltett kérdésre percnyi gondolkodás után, folyamatosan feleli:

    - Ott kell kezdeni, hogy a külföld az erdélyi írókon át szerzett tudomást Erdélyről. A székelységre például én tereltem rá a figyelmet róluk írt könyveimmel, és igazán szerénytelenség nélkül mondhatom, talán javarészt ennek a munkának lehet betudni, hogy a székelység külpolitikailag olyan jelentős tényezővé vált. Bécsben a meghozott döntés egyik legfontosabb alapja a székelység egy tömegben való élése volt. Ha mi nem ismertettük volna állandóan és folyamatosan a külfölddel az irodalmon keresztül, hogy mennyire magyar a Székelyföld, s mennyire magyar is maradt a huszonkét évi elnyomás és a történelemhamisítások ellenére is, aligha született volna meg az etnikai megoldás. Mi bizonyítottuk be a világ előtt, hogy egy fajilag is érintetlen és megmásíthatatlan ősmagyarság él Erdélyben. A román politikának éppen az volt a fő törekvése, hogy a székelységet megszüntesse. Nagyobb is volt a Székelyföldön a nyomás, mint például Kolozsvárott vagy Erdély egyéb részein. Ha a székelység megsemmisült volna, a román törekvések sokkal intenzívebben léphettek volna fel.

    - Ezek szerint az írónak politikai szerepe is van… Vonatkozik ez a napi politikára is?

    - Mi erdélyi írók a legjobb és legnemesebb értelemben vett politikát csináljuk. S így, ebben a vonatkozásban újra és újra csak azt mondhatom, hogy: az író igenis politizáljon, legyen fajtájának vezetője és öntudatosítója, de természetesen politika alatt ebben az esetben nem a napi értelemben vett politizálgatást, párthatalmi törekvéseket, intrikát és torzsalkodást értek, hanem egy magasabb szellemiség megnyilatkozását. Azt értem az író politizálása alatt, hogy az író írjon, mert az írás egyenértékű a tettel, mert az írás már önmagában is politika.

    - Igen. De ez a múltra vonatkozik. A jelen és a jövő?

    - Jelen és jövő? Erdély magyar jövőjét kell munkálnunk szüntelenül. Ezt úgy lehet megoldani, hogy minden magyart fel kell karolnunk, szellemileg és anyagilag gazdaggá kell tennünk. A magyart megilleti az első hely az itt élő népek versenyében, nemcsak azért, mert a magyar az ősi honfoglaló nép, hanem adottságainál fogva is. A felkarolás etnikailag is meg fogja változtatni az itteni magyarságot, amelynek helyzete ma bizony nem mondható túlságosan kedvezőnek. Az erdélyi író „politikája”: nemzetmentés s ez a politika – mint már említettem – azonos és kihatásaiban egybeesik az irodalommal. Minden nemzetnél így van, mindenhol a világon. Mert minden nemzet írói és költői ezt a munkát végezték és végzik. Nálunk is így volt ez a múltban, irodalmunk és történelmünk bármely korszakában. Gondolunk Petőfire! Ez a politika tulajdonképpen hivatás, minden erdélyi írónak a kötelessége. És az erre irányuló munkásságot nem is nélkülözheti a nemzet. Ha nem is tenne egyebet az erdélyi irodalom, minthogy az erdélyi magyarságot azon az öntudati síron megtartja, melybe az elnyomatás éveiben felemelkedett, már az is politika lenne a szó legnemesebb értelmében. De ugyanígy politika sok minden más is. Minél több gyermek születik a magyar családban: ez is politika. Minél több kenyér kerül az asztalra: ez is politika. Minden cselekvés kihatással van Erdély jövőjére. Közömbös cselekedet nincs, csak jó vagy rossz. Az előbbi épít, az utóbbi rombol.

    Amikor kikísér, végigmutat a kert fűrengetegén:

    - Én szoktam lekaszálni… Egyébként a napokban utazom a Székelyföldre, már hosszabb ideje nem voltam ott. Meg kell fürdetni magam az ottani tájak és emberek csodálatos világában…

 

In: Film Színház Irodalom, 1942. május 22-28. [V. évfolyam 21. szám], 3. oldal

Deák Zoltán

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf