Agyagfalvi Hegyi István: Magyar ősz

Szívemre szállt az Őszmadár…
Miért? Üres e rőt határ!
Itt nem talál egy szem magot,
a Nyár itt semmit nem hagyott!

Egy kóró görnyed fázva itt…
Mi ez? Acél, a vágy, a hit?
Ott egy kiszáradt vén patak…
Ígéretek és szép szavak?

Valami csillan… dér csupán!
Be hazug most a délután!
A színe, fénye, hangja más,
haló fény, beteg károgás!

…Szívemre szállt, – s hány szívre ül! –
egy csúf, vén varjú, egyedül!
Ha elszáll s más jön, újra az!
Elűzi-e az új tavasz?