Szigethy Ferenc: Ha szellő kél…

Ha szellő kél a kárpát-alji tájon,     
Az ezeréves magyar föld felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy áldás szálljon,
Mint egy szomorú, fájó üzenet.

S keresse fel a kárpáti erdőkben,
Csöndes völgyekben dombolt sírokat,
Hol száz csatában halálig kidőlten,
Örök álomban annyin alszanak.

Halk lehelettel, csöndes suttogással
A sírok füvét simogassa meg
S szelíden, lágyan mind ölelje által
Az árván maradt fakereszteket.

Hogy azoknak, kik ott alusszák álmuk’,
Ne legyen sírjuk mégsem elhagyott;
Úgy járjon ott: virágot szórva rájuk,
Mintha gyászoló lelkünk járna ott…

A szellő, mely a magyar földön támad
Repüljön, szálljon, mint egy üzenet
S vigye magával, ami fájó bánat
Támadhat itt a magyar föld felett.

                                                              1917