Marconnay Tibor: Isten II

Isten, ha csakugyan élsz, ügyelsz szüntelen,
Sok érv szól ellened! Ki igazságot oszthat,
Ne várjon ily soká! Megadod a gonosznak
A magáét? Ha nem, Te sem vagy bűntelen.

És akik jámboran bíznak Benned, Te nem
Pártolod azokat sosem, sem azt, ki rossznak
Hazudja vágyait, sem azt, ki ósdi korhadt
Erkölcs korlátjait rázza, türelmesen!

Ezért föllázadok! Hisz szövetséges, Úr vagy!
Ó világ-alkotó nagy Kontár! én a hadnagy
Üvöltöm: – bizonyíts! bizonyíts! Jót akarsz?

Amíg nem bizonyítsz, ellened kész a harc: –
S mert falak ember és ember közt így omolnak: –
Végső leheletem percéig káromollak.