Fehér Ferenc: Baranyai ének
Havas eső veri – csörög, rí az ablak,
szél szaggatja kint a szurdok pincevasát.
Azok ránganak ott, akik belehaltak
teled sáncaiba, árva Boronnyaság.
Útjaidon a száműzött s megtért haladt:
Ács Gedeon. Ismerte Kossuth minden sebét.
Ládájára rogyott az ó martok alatt,
s a csúzai dörömbre hajtotta fejét.
Hallom, hogy jajdul a Csobogáti-szurdok,
s éledne még Csopa, Szőllőske, Korpona…
Nem csak hűlt szobámba – életembe zúgsz most,
baranyai szél, te fájdalmas orgona!
Fönt a Török-úton lovasok haladnak.
Rabszíjakra fűzve asszony, vén és gyerek…
(Éjfélre jár, csak az ablaktábla jajgat –
halálba tartó sor, mégis megyek veled!)
Újvidék, 1970. március 24.