Dalmady Győző: Fel magyarom!

Fel magyarom! ne soká tétovázz,
Nem látod-e, a világ rád vigyáz.
Mutasd meg, hogy a magad ura vagy:
A félénkek szavára mit se adj.

Kérdem tőled: ki köti meg kezed?
Ki tilthatja, hogy a jót meg ne tedd!
Sült galambok ideje rég lejárt,
Sült galambok jövetét te ne várd.

Hej, de tudták, de tudták őseid,
Hogy a bajok idején mi segít!
Talpra állott a nagyja, apraja,
S meg volt mentve, de meg ám a haza.

Ezt teszed te, tudom én, tudom én!
Talpra állasz a veszély idején.
Megmutatod, kit illet itt a szó,
Őseidhez, nevedhez mi való.

Csakhogy a míg elszánod magadat,
Lassan-lassan az idő elhalad,
Erősebb lesz a sors, mint te lehetsz:
S akkor minden később lesz, oda lesz.