Szathmáry István: A híd

Ki a költő? A mindig álmodó,
A mindig mindenen csodálkozó
Örök gyermek, ki sárkányt ereget,
Padláslétráról nézi az eget, –
S úgy döngeti a titkok kapuját.
Ki mindent meglát, bár semmit sem ért,
S rajongni tud a ki búzaszemért,
És megdalolja, mint bűvös csudát,
Mikor kalásszá nőtt zizegve lágyan.
Az ő szívében, mint az óceánban,
A mindenségnek képe tükrözik
Szférák dalától, – le az ördögig,
A csillagoktól, – le a pocsolyáig,
Sátánkacajtól – Krisztus mosolyáig.
A költő lelke óriási könnycsepp,
Mit Isten szem sírt. Nem vízözönnek,
Nem szennyes árnak szánja őt az Úr,
Hanem, hogy ott a megbékült azúr,
Szelíd mennybolton úgy ragyogjon árván,
Mint nagyszerű híd: százszínű szivárvány,
Melyen kijuthatsz a fakó világ
Szűk börtönéből…
        Díszharmóniák
Bomlott korának költője, köszöntlek.
Botor tusáknak, vasnak, vérnek, könnynek
Éjfátyolába szőtted álmaid,
S a fényük mégis elragad, vakít.
Magyar mesék nagy, büszke álmodója,
Bármerre mégy: szerelmesed a róna
S a vadvirágos, venyigés hegyoldal,
Ahol születtél. Enyelegve csábít
Vidám huszárok ajakán a bordal
S leánykacajnak omló, lágy ezüstje.
Romlott Bizánc aranyló kupoláit
Hiába nézed… bíbor párafüstje
Nem kell szívednek… Márton kanonoknak
Lelkében ősi bánatok zokognak:
A Thonuzóba kürtje zeng belül,
Melytől dacos pogánnyá lelkesül,
És Bisonnyé huj, ismét lóra kap.
Alpár vezérnél nincsen magyarabb!
Alpár vezér ma, – holnap: Hunyadi,
Ki egyhez ért csak: vérét ontani
A szent ügyért, mint hű, nemes lovag.
Ha ellensége nincs, szélmalmokat
Hív bajvívásra. Vagy szent lángra gyúl,
Vagy tetszhalottak bús álmába hull,
Melyből csak zengő kürt szavára ébred.

Ily harsonának hallom a tiédet:
Amint kibontja büszke szárnyait!
Széchenyi lelke. Épül már a híd,
Nyugathoz fűzi Ős-Levédiát,
S az álmodó, bús Napkelet fiát
A munka izzó versenyére hívja.
S így lesz Magyarhon újból csatasíkja
Két nagy titánnak: már Kossuth szavátúl
Milljók szívében égi szikra, láng gyúl,
S Petőfi zengi már a szent szabadság
Új himnuszát…
        Így volt. Igen. A híd
Volt úttörőnk. Amikor felavatták,
Pillérein egy nemzet álmait
Hordozta büszkén. S mind valóra váltak:
Új élet termett útján a halálnak.
S e gyászos korban ülve ünnepet,
Nem nyújthatok méltóbb babért neked,
Mint ezt kívánva: zengő harsonádat
A nemzet értse meg. Művészi lelked
A rab magyarnak új hidat teremtett.
Oltár e híd, hová áldozni járhat
Nagy és kicsiny; mint Vesztaláng lobog.
Testvérei: útjelző fároszok.
Kövesse népünk ezt a Vesztalángot,
S így teljesedjék, Mester, legszebb álmod:
Kapcsolja hozzánk egy napon a híd
Letűnt nagyságunk büszke ormait!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf