Szentimrei Jenő: Imádság roham után

Mint hűlt testből kiszálló lélek,
Lehullok Uram elibéd
És megköszönöm, hogy még élek.

Hogy ami kezdettől Tiéd,
Meghagytad még nekem s e halk dalt
Időm van elrebegni még.

Hogy a füvön csillog a harmat
S hogy még ez egyszer rám virradt,
Köszönöm, Uram, ezt a hajnalt.

Hogy a halált még el nem hozták,
Lassan verő szívem fölött
Köszönöm e két piros rózsát.

Mert életért sajognak ők,
Szépségekért lüktetnek forrón
És vágyva várnak új erőt.

Köszönöm, hogy szabad kínlódnom
Pár percet még, míg elnyúlok
Én is, szó nélkül, harcos módon.

Aztán, mint Anteusz, a porból
Fölugrom: rendelkezz velem,
A harcot hol vegyem fel újból.

                              1915. július