Szemlér Ferenc: Katona

Dúlt országúton menetel,
kezében kemény katonafegyver,
szívében halk káromkodás
s ima a kegyes Szűzanyához.
Kék erdőkön baktat, s bakancs
lábán végtől-végig vizes,
este tört ablak várja és
parancsszótól zajos kaszárnya.
Nem látja a kecses menésű,
telt keblű nőket, keveset
eszik s igazi tisztelettel
nézi kapitánya kardját.
Megtanulja, hogy mi a gáz,
mennyire hord a puska, mennyi
embert öl egyszerre a gyors
srapnel s gyakorta célbalő.
De hogyha gyermeket talál
útjában, elmosolyodik
s a hideg téli reggelen
galambokat etet kezéből.
Sajnálja a szegényeket
és gyakran gondol szerető
anyjára és komoly orcájú
apjára s felfohászkodik
esténkint: tiszta Szűzanya!
óvj engem, őket, mindeneket,
adj békét, jóízű napokat
s őrizz minden háborúságtól!