Ráday Pál gróf: Az Atyaisten dicsérete

Oh örök Atya úr Isten!
Kit tisztel mennyben és itten
Minden nyelv és vall urának,
Tápláló édes atyának,
Dicsérlek téged, Istenemet,
Ki bölcsen teremtél engemet.

Te vagy minden mindenekben,
Legfőbb jó természetedben,
Ura minden uraságnak,
Oka minden valóságnak,
E világnak bölcs teremtője
És minden testnek éltetője.

Dicsérlek szívből tégedet,
Ki hozzám kegyességedet
Mutatád öröktől fogva,
Hogy ne legyek rabul fogva,
És elválasztál szent Fiadban,
Hogy részes legyek országodban.

Dicsérlek, mert Istenem vagy,
Hatalmad s erőd igen nagy,
Ki homályból feloldoztál
És ismeretedre hoztál,
Szárnyaid alatt rejtegettél,
Mióta fiadnak felvettél.

Ismerem sok áldásodat,
Atyai táplálásodat,
Ki szükségemet meglátod,
Kérésem hozzád bocsátod,
Naponkint bő asztalt terítsz
Ruházattal felékesítsz.

Oh kegyelmes, édes atya,
Kinek szívét szóm meghatja,
Nézz engemet kenyereden,
Vezérelj szent ösvényeden,
Állj Fiadhoz segedelemmel,
Hogy szolgáljon engedelemmel.

Te reád bíztam magamat,
Atyám, viseljed gondomat,
Hódoltasd hozzá szívemet,
Foglald el egész kedvemet,
Hogy neved segítségül hívja,
És legyen életemnek díja.