Móricz Zsigmond: Bujdosó kurucok éneke

Csorba szablyám, csorba,
Csorbább a ki hordja,
Vásott élű kuruc,
Mit futsz!
El nem hagy árnyék.
Nincs háló hajlékod,
Nincs terített asztal,
Nincs, a ki vigasztal,
Hol a hazád neked,
Mid van még vesztened?
Feleséged nem vár,
Holtodról jó hír jár,
Búsulj bár,
Nem is kár.
 
Jól van így pajtásom.
Bujdosásban társom
Csapzott túzok testvér,
Nem kár ilyen testvér!...
 
Jó volt heverészni,
Tüzes napot nézni,
Cifra kacagánnyal,
Hegedűs cigánnyal,
Jó tokaji borral,
Víg paripás sorral,
Táncos menyecskékkel
Csókkal, öleléssel,
Jó volt nagyra lenni!
Könnyű volt felülni.
Sárba-vízbe hűlni
 
Libertást pengetni,
Az éhkoppot lesni,
Ontani a véred,
Sose kapni béred.
Megéred,
Megirigyel a német.
 
Hej de nehéz lett von
Az a mit más tett von.
Sutba lökni kardod,
Tartani a markod!
Nehéz lett von mondsza,
Vedleni labancra?
Nyalka kuruc, lángos
Lenni labanca, álmos?
Ingyér sívó farkas
Hogy bő koncon hallgass?
Semmiért mégy halni!
Semmit kék eladni!
Hazád? Mit ad?
Fejdelem ? Mit nekem?
 
Ej hó! a szó zokog.
Jobban, no csak, kocogj.
Ringyes-rongyos semmik
Hát félted a semmit?
Jó no, pajtás, gyersze.
Kurucnak van mersze.
Rodostó sincs messze,
Aztán addig, addig
Isten tudja élsz-e?