Batsányi János: A magyar író

„Mint az égő fáklya, mely setétben lángol,
S magát megemésztve másoknak világol.”
Míg az értetlenek nagy-bátran ítélik,
S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik:
Míg a bölcs örömmel szemléli, csudálja,
Mint oszlik az elmék éjjeli homálya:
Ő [noha van máris, ki szívből dicséri,
S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri]
Saját érdekében lelvén fő jutalmát,
Népe jobb részében veti bizodalmát,
S reményli, hogy Árpád igaz maradéki
Hív fáradozásit megköszöntik néki.

                               1820