Nyirő Józseffel erről-arról. XXVIII. rész

A szűk Erdélyben és a lehetőségek hazájában: Németországban egyszerre született meg a zseniális ötlet – Drezdában valóság lett belőle, nálunk álmodozásba fojtották a terméketlenítő körülmények…

Berlini jelentés hozza hírül, hogy A. Börner drezdai mérnöknek sikerült olyan eljárást felfedeznie a hajóépítés technikájában, mely a hajóenergia 70–80 százalékát megspórolja és a hajó sebességét óránkint száz kilométerre emeli.

A berlini híradás kétségtelenül megérdemelt feltűnést keltett hozzáértő körökben, de nem hiszem, hogy bárhol is akkora szenzációt okozott volna, mint nálunk, itt, ahol most ezeket a sorokat írom: az Újság szerkesztőségében.

Ne vegye rossznéven a közönség, hogy ezúttal egy kicsit magunkkal, pontosabban szerkesztőségünk egyik tagjával foglalkozunk. Az eset érdekes is és közérdekű is, mert jellemző: ötlet, meglátás, fölfedezés – világviszonylatban jelentős – terem nálunk is. Az agyban rejtőzködő mag a teremtő erő gyönyörű megsejtésében, esetleg tiszta meglátásban lobban ki, csak nem éghet tovább, mert hiányzik a lángot tápláló levegő. Hiányzanak az eszközök, a pénz és a lehetőség, amely a kilobbanás pillanatának mámorát ne engedje elfakulni, hanem méltó eredmény kecsegtetésével táplálja tovább.

A dolog úgy kezdődött, hogy Nyírő József, az elismert író s jelenleg az Újság szerkesztője, mintegy évvel ezelőtt váratlanul technikai könyveket kezdett feltűnő buzgalommal tanulmányozni. A dolog feltűnt a vele együtt dolgozó munkatársaknak – nehéz újságíró kollégák elől valamit eltitkolni –, s enyhe heccelődés, jóízű tréfák születtek belőle.

- Tán nagy regényedre készülsz? – kerülgették a kérdések.

- Nagy lenne, ha elkészülne – válaszolt tréfás titokzatossággal, s igyekezett másra terelni a beszélgetést. A technikai könyvek azonban csakhamar naponkint váltakoztak a kezében, s olyan szakértelemmel beszélt hajószerkezetekről, turbinarendszerekről, erőátvitelről s mindenféle, íróember előtt szokatlanul rejtelmes dolgokról, hogy a tréfálkozó gyanúskodásnak komoly érdeklődéssé kellett érnie.

- Visszapártolsz a malomhoz? – aggodalmaskodtak közeli barátai.

- Többet érne, mint az erdélyi íráskodás – ütötte el megint a kérdést titokzatos mosolygással.

Egyszer aztán, mikor a kíváncsiság a legmagasabb fokra hágott, maga rántotta le a leplet a titokzatosságáról. A szerkesztőség egy másik tagjával tárgyalta meg, aki neves fizikatanár, s így hozzáértőként szerepelt. Mi, a többiek pedig a legnagyobb érdeklődéssel hallgattuk. Egy újfajta csónak tervét rajzolta föl, amellyel rengeteg hajóenergiát lehetne megspórolni, s amely, ha gyakorlatban is sikerül, forradalmat jelent a hajóépítési technikában.

- A hal se gőzerővel úszik – mondotta. A természet tehát maga mutatja meg a modellt, amelynek mintájára új csónakot s – az ötlet tökéletesedésével – új típusú hajókat lehet építeni.

Röviden, de elhihető erővel vázolta föl a tervét. A csónaknak halformája lesz; sőt kopoltyúkkal is rendelkezni fog. A kopoltyúkat helyettesítő tölcsér technikai elhelyezését, a szívóerő és a beáramló víz az örvény-fonalak felhasználását, a propeller elhelyezését, mindent megtervezett, és mintegy fél évvel ezelőtt előadást tartott nekünk. Sokan ismertük a tervét, ami annyira egyszerű volt, hogy szinte naivnak látszott. Mi tagadás, sokan mosolyogtunk. Nyírő azonban szinte fanatikus erővel hitt tervében, s a gyakorlati megvalósításon dolgozott. Terveket készített, számításokat végzett, modell-rajzok kerültek ki a keze alól, és az egészet közölte Szászi Ádám mérnökkel, aki a legkomolyabb megértéssel fogadta a tervet, kitűnőnek találta, és a terv technikai kivitelét kezébe vette.

Az idő telt, és persze pénz kellett volna hozzá, hogy a modell elkészüljön, és hely, hol kísérletezni lehessen. A gyakorlati megvalósítás ezen felül időt is kívánt, apró technikai kidolgozást. Nyírő azonban újságíró is, szerkesztő, akit a napi események kergetnek maguk előtt mindig új robotra. A terv élt benne, de csak lassan haladhatott a megvalósulás felé. Sajnos nem feküdhetett bele teljes energiával a megvalósításba.

Kedden este aztán megjött a berlini hír. A „hal-csónakot”, a „Pisztrángot” A. Börner drezdai mérnök föltalálta. Aki először fölfedezte a hírt, fönnhangon olvasta az egyes mondatokat, s a szerkesztőség tagjai minden újabb mondat után növekvő döbbenettel hallgatták. A drezdai mérnök csónaka ugyanaz, amit Nyírő hónapokkal ezelőtt megálmodott, eltervezett: ugyanaz a halforma, kopoltyúk, propeller stb. Mint két édes testvér, úgy hasonlított a két terv.

Most már csak Nyírő mosolygott. Hallgatta a felolvasást, de a mosolygásnak keserű árnyéka volt.

- Hadd el – vigasztaltuk –, tied a dicsőség, övé a pénz.

- Ezt kívántam volna én neki – bomlott nevetésbe a mosolygás, de én úgy éreztem, hogy a nevetésnek is keserű árnyéka volt.

    Újság /Kolozsvár/, 1927. február 18. /XXIX. évf. 1927. 37. szám/ 4. oldal

Kacsó Sándor, Kolozsvár /Az Újság tudósítójától/

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf