Herczeg Ferenc: Nagyhatalmi paktum II.

Megtörtént az, amire senki sem számított: Németország becsapta az ajtót, amelyen át az angol és olasz mentők a segítségére siettek. A világ liberálisai kiábrándultan hátat fordítanak Berlinnek, a birodalom ősi ellenségei pedig kapva kapnak az alkalmon, hogy újból lángra lobbantsák a háború óta kihamvadt gyűlölködést és bizalmatlanságot.

    A harmadik birodalom bemutatkozásának következménye, hogy Franciaország elkerülte az elszigetelődés fenyegető veszedelmét, a kisantant pedig újabb lélegzethez jutott. El lehetünk rá készülve, hogy a Duna völgyének rabszolgatartó államai most mint az emberszeretet és a felvilágosodás apostolai és mint a „német veszedelem” ellensúlyozói fognak föllépni. Szóval: a négy nagyhatalom mentőakciója megakadt; a lefegyverzés és a revízió problémája, amely rohamosan közeledett megoldása felé, kizökkent a vágányból. A revízióé is!

    Hiba volna azonban, ha a kedvezőtlenre fordult helyzetből másféle következtetést akarnánk levonni, mint azt, amely egyedül helyes: hogy el kell választanunk ügyünket a németekétől és fokozott erővel kell követelnünk a magunk igazságát. A mostani zűrzavarnak csak annyi a jelentősége, mint az áprilisi fagynak: kellemetlen, káros, de a telet már nem tudja visszahozni. A tél elmúlt.

    Európa ma már tudja, hogy mostani betegségét a gennyesedő békeszerződések okozták, és ha meg akar gyógyulni, akkor el kell magát határoznia az operációra. Hogy a világközvélemény mennyire tisztán lát már ebben a kérdésben, az kiviláglik azokból a nagysúlyú nyilatkozatokból, amelyeket száz közül válogatunk ki. Íme:

    MacDonald angol miniszterelnök 1931. X. 26-iki rádióbeszédében: „A békekötéseknél a szenvedélyek bitorolták az ész, a politikai belátás és az államfiúi bölcsesség helyét és idők folyamán ezek az intézkedések belevittek minket az ingoványba, amelyen most megfeneklettünk. Ezek a kérdések nemzetközi akciót kívánnak, amelyre a kormánynak haladéktalanul fel kell készülnie.”

    Mussolini miniszterelnök 1932. X. 17-én „A békeszerződések nem örökéletűek, különösen nem azok a békeszerződések, amelyeket – mint a trianonit – politikai számítások sugalmaztak és amelyeket a gyakorlati tapasztalás és az idő már elítélt.”

    Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok mai elnöke, 1932. VIII. 17-én egy magyar újságíró előtt: „Már Wilson elnök is látta Versaillesben, hogy a békeszerződések igazságtalanságokat tartalmaznak, de nem tudta azokat megakadályozni és elfogadta abban a meggyőződésben, hogy néhány éven belül újabb nemzetközi konferencia jóvá fogja tenni az igazságtalanságokat.”

    De Valera, az Ír Szabad Állam elnöke, 1932. IX. 29-én, Magyarországra vonatkoztatva szavait: „Egyetlen határ sem állhat fenn, ha nem felel meg tökéletesen az általa elválasztott népek érzeleminek.”

    Bourne bíboros-érsek, az angol katolikusok főpapja, 1931. XI. 26-án az angol parlament külügyik bizottságában: „Ha a békeszerződéseket tudatlanul, ostobán és igazságtalanul szerkesztették, vajon helyes-e, hogy azok revíziójára törekedjünk? Amíg Magyarország és Ausztria helyzetét nem rendezik a méltányosság elvei szerint, addig nyugtalanság és az összeütközés veszedelme fenyegeti Európát.”

    Winston Churchill 1932. XI. 23-án az angol alsóházban: „A győztesek leszerelése előtt föltétlenül orvosolni kell a legyőzöttek jogos panaszait… Sokkal célszerűbb volna az olyan problémákat, mint a danzigi korridor vagy Erdély, addig rendezni, míg hidegvérrel és nyugodt légkörben lehet róluk tárgyalni.”

    George M. Barnes volt angol miniszter és békedelegátus: „Elismerem, hogy Magyarországnak jogos igénye van az összefüggő területekre, ahol sűrű magyar tömegek laknak és melyeket valótlan etnikai és stratégiai adatok alapján ragadtak el az anyaországtól.”

    Borah amerikai szenátor, 1933. II.20-án rádió útján: „…a magyar nép türelme és hazafisága a világ felvilágosodott közvéleményének segítségével diadalra juttatja az igazságot, amelyhez a magyar nemzetnek joga van.”

    A. V. Alexander volt angol tengerészügyi miniszter, 1933. III. 19.: „Nem látom semmi okát, hogy Magyarország, amely súlyos és tarthatatlan helyzetbe jutott a békeszerződések következtében, miért ne vethetné fel a határrevízió kérdését a Népszövetség Tanácsában.”

    Violet Tweedake nagytekintélyű angol írónő, 1933. II. 19.: „Fogadom, hogy Anglia asszonyai mind sorompóba állíthatók a trianoni rémtett ellen.”

    Frank D. Simonds amerikai publicista: „Csehszlovákia földrajzi abszurdum, a természet törvényeinek kigúnyolása, a nemzetiségi egyveleg földje, hol tulajdonképpen nincs is nemzeti többség és a faji ellentétek éppoly élesek, mint a háború előtti Ausztriában.”

    Pierre Cot légügyi miniszter, a francia kamara 1932. X. 28-iki ülésén, Franklin-Bouilonnal polemizálva: „Azt állítani, hogy a békeszerződések örökké fognak tartani, farizeus álláspont. Nem szabad a jogi megoldások elől elzárkózni, nehogy a népeket a végső kétségbeesés cselekvésre kényszerítse.”

    Ernest Pezet, a francia kamarában a külügyi bizottság előadója: „A világbéke attól függ, hogy véget érjen a zűrzavar és minden nép megtalálja helyét a nap alatt. Ha a status qou-t fenn akarják tartani, ez azt jelenti, hogy állandósítani akarják a nyomort és a bizonytalanságot.”

    Georges Roux francia publicista, 1932. XI. 15-én a Revue de Paris-ban: „Magyarország nem élhet tovább körülzárva ellenséges államok gyűrűjétől.”

    Pierre Dominique La Republique 1933. II. 22-iki számában: „A mostani francia politikusok közt, akár hatalmon vannak, akár csak voltak, egyetlen egy sincs, aki a Visztula és a Duna mellett, vagy akár a Balkánon kitört konfliktus esetén mozgósítani merné a francia népet.”

    A nyilatkozatok tömegéből válogattuk ki ezeket a hangokat, amelyek mögött a világ közvéleményének egy-egy hatalmas kórusa zúg. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy a politizáló Európa független része, amely megengedheti magának a szókimondás fényűzését, tisztában van vele, hogy a revízió nem kerülhető el. A napi politika eseményei késleltethetik, a taktika másfelé terelheti a közvélemény figyelmét, de a betegség maga megvan és a beteg, ha magába száll, nem kételkedik benne, hogy rajta már csak az operáló kés segíthet. Minél tovább halogatják az elhzatározást, annál nagyobb erővel fog jelentkezni a megoldás kényszerűsége. Ezt tudva, nemcsak önmagunkkal, de egész Európával szemben kötelességet végzünk, ha szívósan és fokozott erővel követeljük azt, ami egyébként is elkerülhetetlen.

1933. április

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf