Herczeg Ferenc: Nagyhatalmi paktum II.

Megtörtént az, amire senki sem számított: Németország becsapta az ajtót, amelyen át az angol és olasz mentők a segítségére siettek. A világ liberálisai kiábrándultan hátat fordítanak Berlinnek, a birodalom ősi ellenségei pedig kapva kapnak az alkalmon, hogy újból lángra lobbantsák a háború óta kihamvadt gyűlölködést és bizalmatlanságot.

    A harmadik birodalom bemutatkozásának következménye, hogy Franciaország elkerülte az elszigetelődés fenyegető veszedelmét, a kisantant pedig újabb lélegzethez jutott. El lehetünk rá készülve, hogy a Duna völgyének rabszolgatartó államai most mint az emberszeretet és a felvilágosodás apostolai és mint a „német veszedelem” ellensúlyozói fognak föllépni. Szóval: a négy nagyhatalom mentőakciója megakadt; a lefegyverzés és a revízió problémája, amely rohamosan közeledett megoldása felé, kizökkent a vágányból. A revízióé is!

    Hiba volna azonban, ha a kedvezőtlenre fordult helyzetből másféle következtetést akarnánk levonni, mint azt, amely egyedül helyes: hogy el kell választanunk ügyünket a németekétől és fokozott erővel kell követelnünk a magunk igazságát. A mostani zűrzavarnak csak annyi a jelentősége, mint az áprilisi fagynak: kellemetlen, káros, de a telet már nem tudja visszahozni. A tél elmúlt.

    Európa ma már tudja, hogy mostani betegségét a gennyesedő békeszerződések okozták, és ha meg akar gyógyulni, akkor el kell magát határoznia az operációra. Hogy a világközvélemény mennyire tisztán lát már ebben a kérdésben, az kiviláglik azokból a nagysúlyú nyilatkozatokból, amelyeket száz közül válogatunk ki. Íme:

    MacDonald angol miniszterelnök 1931. X. 26-iki rádióbeszédében: „A békekötéseknél a szenvedélyek bitorolták az ész, a politikai belátás és az államfiúi bölcsesség helyét és idők folyamán ezek az intézkedések belevittek minket az ingoványba, amelyen most megfeneklettünk. Ezek a kérdések nemzetközi akciót kívánnak, amelyre a kormánynak haladéktalanul fel kell készülnie.”

    Mussolini miniszterelnök 1932. X. 17-én „A békeszerződések nem örökéletűek, különösen nem azok a békeszerződések, amelyeket – mint a trianonit – politikai számítások sugalmaztak és amelyeket a gyakorlati tapasztalás és az idő már elítélt.”

    Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok mai elnöke, 1932. VIII. 17-én egy magyar újságíró előtt: „Már Wilson elnök is látta Versaillesben, hogy a békeszerződések igazságtalanságokat tartalmaznak, de nem tudta azokat megakadályozni és elfogadta abban a meggyőződésben, hogy néhány éven belül újabb nemzetközi konferencia jóvá fogja tenni az igazságtalanságokat.”

    De Valera, az Ír Szabad Állam elnöke, 1932. IX. 29-én, Magyarországra vonatkoztatva szavait: „Egyetlen határ sem állhat fenn, ha nem felel meg tökéletesen az általa elválasztott népek érzeleminek.”

    Bourne bíboros-érsek, az angol katolikusok főpapja, 1931. XI. 26-án az angol parlament külügyik bizottságában: „Ha a békeszerződéseket tudatlanul, ostobán és igazságtalanul szerkesztették, vajon helyes-e, hogy azok revíziójára törekedjünk? Amíg Magyarország és Ausztria helyzetét nem rendezik a méltányosság elvei szerint, addig nyugtalanság és az összeütközés veszedelme fenyegeti Európát.”

    Winston Churchill 1932. XI. 23-án az angol alsóházban: „A győztesek leszerelése előtt föltétlenül orvosolni kell a legyőzöttek jogos panaszait… Sokkal célszerűbb volna az olyan problémákat, mint a danzigi korridor vagy Erdély, addig rendezni, míg hidegvérrel és nyugodt légkörben lehet róluk tárgyalni.”

    George M. Barnes volt angol miniszter és békedelegátus: „Elismerem, hogy Magyarországnak jogos igénye van az összefüggő területekre, ahol sűrű magyar tömegek laknak és melyeket valótlan etnikai és stratégiai adatok alapján ragadtak el az anyaországtól.”

    Borah amerikai szenátor, 1933. II.20-án rádió útján: „…a magyar nép türelme és hazafisága a világ felvilágosodott közvéleményének segítségével diadalra juttatja az igazságot, amelyhez a magyar nemzetnek joga van.”

    A. V. Alexander volt angol tengerészügyi miniszter, 1933. III. 19.: „Nem látom semmi okát, hogy Magyarország, amely súlyos és tarthatatlan helyzetbe jutott a békeszerződések következtében, miért ne vethetné fel a határrevízió kérdését a Népszövetség Tanácsában.”

    Violet Tweedake nagytekintélyű angol írónő, 1933. II. 19.: „Fogadom, hogy Anglia asszonyai mind sorompóba állíthatók a trianoni rémtett ellen.”

    Frank D. Simonds amerikai publicista: „Csehszlovákia földrajzi abszurdum, a természet törvényeinek kigúnyolása, a nemzetiségi egyveleg földje, hol tulajdonképpen nincs is nemzeti többség és a faji ellentétek éppoly élesek, mint a háború előtti Ausztriában.”

    Pierre Cot légügyi miniszter, a francia kamara 1932. X. 28-iki ülésén, Franklin-Bouilonnal polemizálva: „Azt állítani, hogy a békeszerződések örökké fognak tartani, farizeus álláspont. Nem szabad a jogi megoldások elől elzárkózni, nehogy a népeket a végső kétségbeesés cselekvésre kényszerítse.”

    Ernest Pezet, a francia kamarában a külügyi bizottság előadója: „A világbéke attól függ, hogy véget érjen a zűrzavar és minden nép megtalálja helyét a nap alatt. Ha a status qou-t fenn akarják tartani, ez azt jelenti, hogy állandósítani akarják a nyomort és a bizonytalanságot.”

    Georges Roux francia publicista, 1932. XI. 15-én a Revue de Paris-ban: „Magyarország nem élhet tovább körülzárva ellenséges államok gyűrűjétől.”

    Pierre Dominique La Republique 1933. II. 22-iki számában: „A mostani francia politikusok közt, akár hatalmon vannak, akár csak voltak, egyetlen egy sincs, aki a Visztula és a Duna mellett, vagy akár a Balkánon kitört konfliktus esetén mozgósítani merné a francia népet.”

    A nyilatkozatok tömegéből válogattuk ki ezeket a hangokat, amelyek mögött a világ közvéleményének egy-egy hatalmas kórusa zúg. Ennyiből is nyilvánvaló, hogy a politizáló Európa független része, amely megengedheti magának a szókimondás fényűzését, tisztában van vele, hogy a revízió nem kerülhető el. A napi politika eseményei késleltethetik, a taktika másfelé terelheti a közvélemény figyelmét, de a betegség maga megvan és a beteg, ha magába száll, nem kételkedik benne, hogy rajta már csak az operáló kés segíthet. Minél tovább halogatják az elhzatározást, annál nagyobb erővel fog jelentkezni a megoldás kényszerűsége. Ezt tudva, nemcsak önmagunkkal, de egész Európával szemben kötelességet végzünk, ha szívósan és fokozott erővel követeljük azt, ami egyébként is elkerülhetetlen.

1933. április

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf