Iváni Rella: Jani

Öt éves. Fázik, rongyos szegény,
És fürgén apróz a kis legény.

Kezét lyukas zsebébe dugja,
Hogy meleg-e, azt Isten tudja.

Kalapja hetykén félrecsapva,
Egy ócska szalag lóg le rajta.

Kabátja foltos, össze-vissza,
Oldalán lapos kis tarisznya.

Az ajka piros, mint az élet,
A rongyok közt fütyörészget.

Neki nem fáj az ócska holmi,
Csak gyermek tud így mosolyogni.

                  1939. december