Diószeghy Dezső: Vers egy kétezer éves ifjúról

Hadd emlékezzem meg egy régi ifjúról, aki
Egy ócska pergamentet másol magában.
Ablakából hét városra lehet pillantani,
Amit zúgva öntött el az izzó láva.

Tovább másolt, a pusztuló városra sem nézett
Jobban érdekelték a régen holt sorok,
Nem tudja meg senki, lelkében akkor mit érzett
És örök rejtély, hogy miért volt oly konok.

Vagy unta már, mi eddig az élethez kötötte:
Ravasz írástudók és cirkuszi lárma,
Illatos fürdők, márvány paloták és mögötte
Rohadt sikátorokban a nép a gyáva.

Vagy tudta jól, hogy mindenütt barbár gyilkos hordák
Között mit keresne egy fáradt idegen,
Tudta, nem értenék meg, úgy is csak letipornák
Nem menekült, meghalt, megértőn hidegen.

Korok múltak a gyilkosan rohanó időre
Azóta reá léptek az évezredek,
Hogy nem menekültél gyáván, nem voltál dőre
Új szemmel nézek rád, – és megértelek.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf