Nyirő Józseffel erről-arról.[XLVII. rész]

Amíg egy író eljut odáig…

Húsvéti beszélgetés Nyirő Józseffel a transzszilvániai-erdélyi magyar irodalom izmos tehetségű képviselőjével, akinek már nincsenek gondjai. Tigru-Mureş-Marosvásárhely /Az Aradi Közlöny munkatársától/

Tegnap este egy Tigru-Mureş-marosvásárhelyi egyesület meghívására diadalmas sikerű előadást tartott Nyírő József, a transzszilvániai magyar irodalom ma már világviszonylatban is ismert ragyogó tehetsége, és most egy szállodai szobában faggatom az írót, hogy hogy jutott idáig, a világsiker széléig?

- Itt nálunk, ahol mindenki ismer – kezdi meg az érdekes beszélgetést Nyírő József – mindenki tudja, hogy hogy kezdődött az életem. Tudják, hogy Isten felszentelt szolgája voltam, hogy később újságíró, majd molnár lettem a Székelyföldön. De mindig és kitartóan, szinte szünet nélkül írtam, ha volt miből élnem, de akkor is, ha gondjaim, súlyos anyagi gondjaim volt, mert mindig fanatikus hittel hittem abban, hogy az írásaimnak át kell törnie a közöny szürke falanxját…

- Annak ellenére, hogy az Isten igájában című regényem, amely szép sikert ért el itt, szűkebb pátriámban, Budapesten is kedvező fogadtatásra talált, úgy a sajtó, mint a közönség részéről, és több kiadást megért, igazán csak az Uz Bencével törtem be Budapestre, és az egész magyar nyelvterületre, és ez volt az az írásom, mely megnyitotta az utat előttem a világhírnév felé.

A transzszilvániai havasok romantikus világának bűbájos és igazán naivan becsületes figurája az Uz Bence. Nem fantáziám szülöttje, nem kitalált alak, hanem ott él a székely néplélekben, megfogta a lelkeket, hatalmas könyvsikert aratott, egymás után újabb és újabb kiadásokat kellett kihozni kiadómnak, és az érdeklődés még most sem szűnik meg, mert a minap kapott értesítés szerint ismét újabb kiadás készül Budapesten ebből a műből.

- Az Uz Bence tartós és átható sikere nyomán aztán érdeklődni kezdett a közönség a régebbi műveim iránt is, új kiadást ért meg, és ezúttal teljes sikerűt az Isten igájában, és nemsokára kijöttem A sibói bölénnyel.

- Hogy jutott eszébe, hogy színdarabot írjon – kérdezzük Nyiró Józsefet –, és hogy jutott el a Jézusfaragó ember motívumáig?

- Tulajdonképpen sohasem akartam írni színdarabot – hangzik az érdekes válasz –, de hogy anyagi gondom már Istennek hála, nem volt, és hogy a színigazgatók nógatni kezdtek, megírtam egy régi témámat, amely valósággal bennem élt, és amelyről tudtam, hogy meg kell fognia a hallgatóságot. Magam sem hittem volna azonban, hogy a darabnak olyan óriási sikere lesz.

- Új darabon dolgozik-e?

- Nem, és nem is foglalkozom ilyen tervvel. Mint már előbb hangsúlyoztam, nem azért írtam darabot, hogy a jól fizetett és sikeres divatos színpadi szerzők sorába lépjek, és ha tetszik, ha nem, minden évben kijöjjek a színigazgató rendeletére egy színdarabbal. A Jézusfaragó ember témájánál fogva kikívánkozott belőlem, és addig, amíg nem lesz ismét egy olyan témám, amelyről úgy érzem, hogy a színpad után vágyik, addig nem írok újból darabot.

- Jelenleg min dolgozik? – kérdem Nyírő Józsefet.

- A közönségnél elért sikerem s a kiadók hozzásegítettek ahhoz, hogy abban a városban, ahol életem legnagyobb részét leéltem és ahol a legszívesebben élek, egy szép villát építhessek magamnak. Ebben a kis házban élek családommal, feleségemmel és gyermekeimmel együtt, és itt dogozom meghitt családi körben, legújabb regényemen, egy történelmi regényen, amely A madéfalvi veszedelem címen a  transzszilvániai magyar történelem egy igen érdekes és tanulságos epizódját dolgozza fel. Maga az anyag olyan óriási, és a miliő olyan érdekes, hogy előreláthatólag két kötetben fogom csak feldolgozni a cselekményt…

- És a világhír és annak függvényei, amelyről annyit írnak a lapok? – kérdezzük az Uz Bence őstehetségű íróját…

- A világhírtől még messze állok, de ennek a kétes értékű dicsőségnek az elérése érdekében már kétségtelen jelentős lépések történtek – feleli mosolyogva az író. – Az Isten igájában megjelent németül, egy előkelő német kiadóvállalat hozta ki igen nagy sikerrel, és a befolyásos német lapok és hetilapok igen kedvező formában foglalkoztak a könyvvel. Még nagyobb sikere volt német nyelven az Uz Bencének, úgy hogy már több kiadást megért ez a fordítás, annak ellenére, hogy a regény hőse egy speciális magyar figura. Most fordítják ezt a két könyvemet angolra, franciára, hollandra, de kiadóm még több külföldi kiadóvállalattal folytat levelezést a könyvek lefordítását és kiadását illetőleg.

- A legkézzelfoghatóbb külföldi sikere azonban eddig mégis a Jézusfaragó embernek van, amely azt bizonyítja, hogy egy színdarab a legkeresettebb és legkönnyebben elhelyezhető exportcikk. A Jézusfaragó ember fordítási és előadási jogát már 8 nyelvre, nyugati és szláv nyelvekre kötötték és előlegezték le, és a jövő évad folyamán valószínűleg sor kerül mindegyik premierre is. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy már több külföldi színház kért arra, hogy adandó esetben személyesen vegyek részt darabom próbáin. Ezenkívül lekötötték filmre is a Jézusfaragó embert, amelyet egy magyar filmtársaság fog, megfilmesíteni, de még ez előtt, közvetlenül a jövő évad kezdetén, tehát még az ősszel filmesítik meg egyszerre magyar és német verzióban, teljesen érdekes és újszerű beállításban az Uz Bencét…

Benczel Béla: A malomtól a világhírnévig…; Aradi Közlöny, 1938. április 17. /53. évf. 87. szám/, 4. oldal