Rózsásné Flatt Zsóka: Dicséret, dicsőség, hála…

Köszönöm Néked, Istenem
Smaragd-zöldjét füveknek, fáknak,
Ezer-szín-tarka kacagását
A réteken a vadvirágnak.
Derült kékjét a messzi égnek,
A búzamezők aranylását,
Ezüst szalagját a Dunának
S a távol hegyek kéklő hátát…

Köszönöm Néked, Istenem
Bűvölő dalát a madárnak,
Édes és boldog trillázását
A szívből való kacagásnak.
A rigófüttyöt, gerlebúgást,
Csodás rezgéseit a hangnak;
Hegedűnek, kiáltó szónak
Imára szólító harangnak…

Köszönöm Néked, Istenem
Piros tüzét a kelő napnak.
Köszönöm Néked, Istenem
Bíborfényét az alkonyatnak.
A hold ezüstjét alvó tó tükrén,
A csillagos ég tündöklését,
Két gyermekem fényes szemében,
Minden fények legtisztább fényét…
… És köszönöm a Párom szerelmét.

1934