Berde Mária: Fehér ének

Fehér lovam gyerünk,
Fehér öröm velünk!
Hadd táncolunk, hadd nyargalunk:
Megérkezett fehér nyarunk,
Fehér szél küld fehér zenét,
Fehér rügy nyitja halk szemét,
Fehér felhők szitája reng,
Fehér csillaghullás kereng,
S a millió fehérnyi szikra:
Égágyékából cikázó ikra.

Fehér lovam gyerünk,
Fehér öröm velünk!
Fehér teremtés magva hull,
A földön pázsittá mohul,
A lenge fákat íme nézd:
Nem állják még a magvetést
Mint szűz először - asszonyok
Rázzák és rejtenék magok,
És ájult csittulásba vesznek
És hófehér teherbe esnek.

Fehér lovam gyerünk,
Fehér öröm velünk!
Ha héthatárba kaptatok
Fehér fűből kapsz abrakot
Fehér csillaggal teliszőtt
Fehér bársonyból terítőt…
Körülcsókol fehér vihar
Fehér nyarunk virágival,
S ha fürdet fehér permeteg,
Ha fehér pillét kergetek,
Fehér gyöngyszemet pergetek,
Megejt a fehér fergeteg -
Egy pille ajkamhoz tapad
Egy gyöngyszem hajam közt akad
Egy bimbó ujjam közt szakad,
Lelkem fehér kehelyre nyillad
Belécsókol fehérke csillag,
S foganva fehér terhemet,
Szülök fehérszép gyermeket.

Fehér lovam gyerünk,
Fehér öröm velünk!
S ha más utunkon felkacag
Hogy fehér szívünk álma csak,
Fehér-sóvár enáltatás,
A fehér tűzbe vágtatás,
A szűz-fehér megáldatás,
Szűzen-fehérlő csókcsata,
Szűz-fehér csókom magzata;
… Piros nyárból csak egy mosoly
S fehér légvárunk szétoszol
Az egész fehér-nyár-csoda
S fehér üdvösségünk oda...
Fehér lovam, mi így vagyunk:
A tél nyarunk, az éj napunk,
S az álom kenyerünk -
Fehér lovam gyerünk!

1920