Joós Ferenc: Tanyai ember élete
Hajrá! Birkózik az élettel a tanyai ember,
verekszik a földdel, hogy fizessen kenyéradó szemmel,
tülekszik a gonddal, marakszik a bajjal,
és tengődik istenadta száraz kenyérhajjal.
Hajrá! Új hajszára hajszolja a jószág,
de tenni kell szünetlen, mert sok az adósság!
A robinzoni tanyai magányba
így él a magyar bús egymagába.
Hajrá! Mindegy, ha vasárnap, ha ünnep, itten
soha sincs megállás, pihenés sincsen,
csak mindig munka vérző tíz körömmel,
kevés étellel, kevés örömmel!
Hajrá! Kicsinek, nagynak, férfinak, nőnek.
A kis robinzonok is iga alatt nőnek.
Az álom beletörik homályos szemükbe,
oly korán a jószágőrző ostor a kezükbe.
Hajrá! Reggeltől napestig.
Gúnyája foszlik, bőre is kifeslik.
Mégse csügged, mégis hisz a tanya hős parasztja,
munkától, imától semmise riasztja!
Hajrá! Kiveri homlokát a veríték.
Tarisznyán várja a sovány teríték.
Keblére ejtett kalappal most messze néz
s érzi, hogy hűs szellő képiben
végigsimít rajt az égi kéz!
1935