Nagy Méda: Mária

Engedd meg, hogy eléd tegyem hitem,
én, a rohanó patak árjának parányi kavicsa,
akit a szárnyas idő könyörtelen malma megőröl
és szétszór a messzi, szabad szeleknek…
én vallom, hogy egyetlen porszemem
szikrázó gyémántköveknél százszor többet ér,
ha rólad mintázom meg életem
és keresztem halk alázattal viszem,
mint Te vitted egykor sebzett szívvel,
de tiszta homlokkal egész a halálig:
asszonyok asszonya: Mária!

1934