Prohászka Ottokár: Készület a Szentlélek eljövetelére

    «Maradjatok a városban…» (Lk. 24 , 49)

    a) Üljetek le… csendesedjetek le; legyen mélységes csend a lelketekben. Zaj és vásár az élet s a lélek e profán, lármás piacokra nem száll le; tehát csendet kérünk. Csendet a földies, nyugtalan, csapongó, magamagát gyötrő gondolatokba; csendet az örökös perpatvarba; a hazug, mert nem őszinte, e tettetéssel s álnoksággal s ugyanakkor gyávasággal telt nagyképű komédiába. Nem félni, nem aggódni, nem kapkodni, hanem összeszedni magát s ésszerűen s alázattal s bizalommal Istenhez járulni. Tömegesen, erőszakosan jár keresztül-kasul lelkeden a gondolat, szíveden az érzelem; szenvedsz ez örökös rendetlenségtől. «És mint a szülőasszonyé, úgy szenved ate szíved képzelgésben. Ha csak Istentől nem adatik a látomás, ne add azokra szívedet.» (Eccl. 34 , 6) Kérlek hát ülj le; nézz szívedbe s kérdezd: mi az, ami eltávolít a Lélektől? Mi zavarja békémet? Testi vagy, érzékiség, fegyelmezetlen, csélcsap kedély, hiú töprengés, bizalmatlan félelem? Ülj le s gondolkozzál s imádkozzál; «tégy szert jótanácsú szívre; semmi sincs hozzád annál hívebb». (Eccl. 37 , 17)

    b) «Mígnem felruháztattok erővel.» Nézzétek, hogyan, mibe öltöztet az Isten: a mezőt szépségbe, a tavaszt virágba, a földet fénybe, napsugárba, s remekül csinálja, mert Salamon dicsősége elhomályosul a búzavirág szépségétől. Ő van hivatva a lelket felöltöztetni s ugyani mibe? Már nem liliom fehérségbe, nem aranykalász-szőkeségbe, ne ma búzavirág kellemébe, hanem önmagába. Isten lakik bennem, ha kegyelem állapotában vagyok s az ő szépsége az a lelki szépség, áttetszőség, mélység s édesség verődik ki rajtam; ezt nem lehet hasonlítani semmi külsőséghez, bájhoz, ezt kegyelemnek hívjuk. Kegyelem az Isten szépsége, átverődése a lelken, az Isten térfoglalása, az Istenhez való hasonulás, a vele való színváltozás. Az erény e szépségnek s színváltozásnak öntudatra hozása, öntudatos átélése.

    c) Elizeus megkapta Illés köpönyegét, abba öltözködött s mint próféta jött át a Jordánon. Mi is Illés köpönyegét keressük, hogy prófétáknak, apostoli, buzgó lelkeknek készüljünk; Jézus pedig mondja: majd felöltöztetlek… erőbe. A szentek ereje az ő lelkiviláguk. «Vegyétek tehát magatokra, mint Istennek szent és kedves választottjai, az irgalom indulatát, a kegyességet, alázatot, szerénységet.» «Vetkőzzetek ki az ó-emberből s öltözzetek amaz újba, ki megújíttatik annak képmása szerint, ki őt teremtette.» (Kol. 3 , 12 , 9) Tündöklő lelkek kellenek; indutus lumine sicut vestimento, kik világosságba öltözködnek.