Lendvai István: Székely kapu

A tetőm: koporsó háta.
Ilyen a Hargita s ilyen az intelmes élet.
Halálernyőzte boldog, ítélet.

A jelem: Nap kerekje,
kire süppedt sírkövek, hamvad orcák néznek,
elomlott gyermeki az aranyvitéznek.

A cifrám: veres virágok
és szittya betűk. Szépszerelem s titok betűi.
Már őket e világ nem betűzi.

A vigyázóm: búsult bálvány,
ki merevül fénynek, viharnak áll
s a hegyberogyott temetőre felszalutál.