Gyökössy Endre: Imádkozom

Szeretlek!… Jobban, mint az Istent,
Pedig hitem tisztán lobog!
S azt is tudom, hogy mindhiába –
Télen nem nyithat nyár virága,
S mi sem lehetünk boldogok!

Szebb vagy a legszebb angyalnál is,
S hogy én így megszerettelek,
Üdvöm romján megtörten érzem,
Bűnös vagyok s a bűnhődésem,
Hogy nem szakíthatok veled!

Szemem hazug, mert könnye nincsen,
Szívem meg majdhogy szétszakad.
Lemondás él egy percre bennem.
– De nem! kivívlak Isten ellen!
Azt zúgja rá az indulat.

Imádkozom, hogy hívj magadhoz!
Imádkozom, hogy rám se nézz!
Imádkozom, hogy Isten áldjon!
Imádkozom, hogy boldogságom
Legyen a rád mért szenvedés!

Mi lesz velem? Mit bánom én most!
Mi lesz veled? Mit kérdeném!
Csak azt tudom, hogy úgy szeretlek,
Amint a férfi lányt szerethet,
S te nem lehetsz, nem, az enyém!