Szentmihályi Szabó Péter: A költő dalszöveget ír
A költő dalszöveget ír,
nem kétséges, hogy helytelen.
Nehéz időkben inkább éhenhalni,
mint pénzt keresni verseken.
A költő dalszöveget ír,
ő is szeretne lakni valahol,
ha már a módos nótaszerzők költők,
ő is bankkölcsönért lohol.
Ha már a nótaszerzők költők,
s áhítattal hallgatja a nép
a raccsolást, selypegést, lila ködöt,
az éppen összeeszkábált zenét,
felejtsük, hogy lélek, forma,
felejtsük, hogy szabadság, szerelem,
andalítsunk inkább, vagy keményen
rivalljunk: magyar, vásárold lemezem!
Milyen könnyű! Csak némi rím meg ritmus,
egyező szótagszám… szöveg az egész,
szállnak, lehullnak pille mondatok
s mégis… leírni ezt milyen nehéz!
Mint írni végrendeletet vagy feljelentést,
búcsúlevelet, vádló tanúvallomást –
írjak könnyű dalocskát, slágerszöveget?
Pénzért se megy jól. Inkább valami mást!
De csápolnak már vézna, rossz kamasz-karok,
bámulnak vak jövőbe hályogos szemek:
gyerekek! hazudik minden mai zenekar!
Köpjétek le a lágy dalost s a hitvány éneket!